A szomszédban szervezett profi ligában hetedszer szerencsét próbáló együttes – amely eddig kétszer jutott el a nyolc legjobb garnitúrát fölvonultató rájátszásba –mi más céllal vágott volna neki a sorozatnak, mint hogy kiharcolja a playoffban való részvételt, ám a terv megvalósulása annak ellenére is kétséges, hogy az alapszakasz majdnem fele még hátravan. Marty Raymond, a kanadai tréner ki is fakadt a múlt héten, mondván, ha a tapasztalt húzójátékosok továbbra sem produkálnak az elvárható nívón, jöjjenek inkább a fiatalok.

Ocskay – noha egyetért a szakvezetővel – megjegyzi: a mostani szezon különleges a klub életében, hiszen jelentős átalakuláson ment át a csapat a tavasz óta. Tizenketten távoztak a keretből ilyen-olyan okok miatt, a jól fizetett „régi” légiósok közül csupán a szintén kanadai Frank Banham maradt a gárda kötelékében. Ugyanakkor az újonnan érkezett külföldiek mellett jó néhány olyan hokist építettek be a társaságba, aki legutóbb még az U20-as osztrák ligában szereplő – s azt meg is nyerő – alakulatot erősítette, ám „a két bajnokság színvonala között ég és föld a különbség”.

– Hároméves programba fogtunk, s most az időszak legelején járunk – magyarázza az igazgató. – Azt szeretnénk, hogy mire ez a periódus véget ér, hat-hét saját nevelésű, az akadémiánkon edződött hokisunkról mondhassuk el, hogy alapember mind nálunk, mind a válogatottban. Jelenleg a liga legfiatalabb korátlagú együttese a miénk, úgyhogy történjék bármi, szégyenkezésre semmi okunk.

Ezzel együtt felvetődik a kérdés, vajon mit szólnak a szerény mérleghez a nézők, s főleg a szponzorok. A direktor szerint ebben a tekintetben sincs ok aggodalomra, mert a nézőszám nem csökken, s a támogatók sem fanyalognak.

– Mindenki tisztában van azzal, hogy történetünk különleges szakaszában járunk, és valamennyi szereplő részéről azt tapasztalom: megértik a helyzetet, nem türelmetlenkednek. Ezerhatszáz bérletesünk van, a hazai meccseinken változatlanul két és fél-, háromezer szurkoló hajtja a fiúkat, a menedzsment minapi ülésén pedig kiderült, hogy az üzleti szféra is értékeli a szándékainkat, amelyek egybecsengenek a magyar jégkorong érdekeivel. Ugyanakkor természetesen nem adjuk fel ezt az évadot sem, és azon leszünk, hogy ott legyünk a bajnokság végjátékában.

Az idén – a múlt évihez képest – tíz százalékkal szerényebb költségvetésből gazdálkodó csapat egyébként jól kezdte az idényt, hiszen az első öt helyen tanyázó osztrák, illetve olasz különítmény mindegyikét legyőzte, a produkciója csak az utóbbi hetekben esett vissza. Raymond szerint elsősorban taktikai fegyelmezetlenségek vezettek a vereségszériához, ám nyilván magyarázat lehet a gyengélkedésre az is, hogy a tinédzserek még nem bírják a jóval nagyobb tempót, a két-három naponta esedékes mérkőzéseket, a sorozatterhelést. Ocskay osztja ezt a véleményt is, ám bizakodik.

– Azt nem mondanám, hogy a Vidám Parkban érezzük magunkat, ugyanakkor nem történt egyéb, csak az, amivel a rajt előtt is kalkuláltunk: hullámvasúton ülünk. Remélem, a lejtmenetnek a Graz legyőzésével vége szakadt, és – ahogyan az törvényszerű – most már jön egy újabb kaptató.

Szemben a kapuval