A fölöttébb felkészültnek mutatkozó, s szórakoztatóan előadó szakember azt mondta: az együttes neve lényegében csupán akkor kapott helyet a műsorokban az ominózus időszakban, ha a huligánok –például FTC–Újpest találkozó ürügyén – átrendezték a várost. E hosszú periódust szakította meg a lilák a szívrohamot kapott ferencvárosi Akeem Adamsnek szóló szép gesztusa. (A játékosok az életveszélyes állapotban kórházban fekvő labdarúgónak címzett üzenettel feliratozott pólóban vonultak pályára.)

Ez azt jelzi, hogy a profitorientált csatornák nyereségét legföljebb növeli, ha nem tudósítanak a bajnokság mérkőzéseiről. Ha ugyanis hasznot hajtana a tartalom, aligha mellőznék. Így viszont korántsem könnyű a nyugat-európai modelleket követni, elvégre nehéz egy céget üzleti alapon működtetni, ha a terméke nem érdekli a fogyasztót. Ráadásul a helyzet mind reménytelenebbé válik majd. Úgy tetszik ugyanis, a hazai futball mélyrepülése megtette a hatását.

András Krisztina, a Corvinus Egyetem adjunktusa felhívta a figyelmet egy kutatásra, melynek eredményei azt mutatják: a fiatalabbak körében kisebb a sportág iránti érdeklődés, mint az idősebbek között. Azaz a kluboknak nem csupán a játék színvonala miatt, hanem az ebből fakadó általános érdektelenség okán is egyre nehezebb lesz megtölteni a stadionokat. Pedig szurkoló nélkül nincs biznisz. Már ha ez a szó értelmezhető egyáltalán a hazai közegben. H. Nagy meg is jegyezte, hogy nehéz ilyesmiről beszélni ott, ahol a piac egyik szereplője önerőből próbálkozik fennmaradni, miközben a másikat az állam bőkezűen támogatja. Például ultramodern aréna építésével...

Ám nem csupán a verseny tisztaságát illetően akadnak problémák: minden tekintetben jelentős a lemaradás. Szabó Tamás, a Microsoft illetékese például azt említette meg: a Real Madrid évente hozzávetőleg 350 millió forintot költ informatikára. Idehaza több olyan klubról tudunk, amely egyetlen petákot sem. (Az Újpest költségvetésének kilencvenöt százalékát (!) bérekre fordítják.) Pedig ezzel a politikával az előrelépés lehetőségét is kizárja. Merthogy az több előadásból is kiderült: a részvétel és az élmény áll ma a sportmarketing fókuszában.

A következő generációk tagjai már az okostelefonos alkalmazásokra, innovációkra vágynak, másként nem kötődnek majd a közösséghez, ami nélkül viszont üzleti siker nincs. Márkus Anita, a legnagyobb sportszergyártók egyikének PR-vezetője kiemelte: friss vizsgálatok szerint az amerikai fiatalok az edzéshez szükséges három legfontosabb dolog között említik – a cipő mellett – az okostelefont. Nem feltétlenül azért, mert zenét hallgatnak rajta futás közben, hanem mert a készülék méri a megtett távot, „tréneri” feladatokat lát el, edzésprogramot kínál, ellenőriz, motivál.

A kütyük terjedése a média világát is alaposan megváltoztatta. Sz. Nagy Tamás, a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese a legnagyobb kihívások egyikére mutatott rá: miközben a nyomtatott tartalomért mind kevesebben fizetnek, mind többen olvasnak mobil eszközön, ám a hirdetési bevételek meghatározó részét a hagyományos platform termeli. Ugyanakkor innovációval minden területen új forrásokra lehet találni. Sz. Nagy beszélt arról, hogy a Premier Liga vezetői és a partnercégek azon gondolkodnak, miként kínáljanak újszerű élményt a szigetországtól távol élő drukkereknek.

Az elképzelés szerint az ázsiai szurkoló virtuális jegyet vehet majd, s beülhet a virtuális stadionba: olyan miliőt teremtenek neki, mintha az arénában lenne. A meccset a kiválasztott szék szögéből nézheti. Ráadásul a klub akár tucatnyi belépőt is értékesíthet egy helyre...

A magyar sportbizniszben dolgozók többsége azonban ismeri a trendeket, s szenzációs ötletekkel van tele, miközben mindenkinél profibban építi közösségét. Legalábbis erre következtethetünk abból, hogy – miként a korábbi hasonló rendezvényeken – kevesüket fedeztük fel a közönség soraiban. Persze könnyű azoknak, akik mindent tudnak.