Recco: egri csillogók
A Bajnokok Ligája módosított versenykiírása szerint többségükben azok a csapatok lehettek tagjai a tizenkét együttest felvonultató csoportkörnek, amelyeknek kellőképpen tele volt a bukszájuk: a tucatnyi gárda közül nyolc harmincezer euróért válthatta meg a helyét az elitben, s csak a maradék négy „részvételi kártyáért” írtak ki selejtezőt.
De ez még nem minden: az európai szövetség sajátos gondolkodású vezetői úgy döntöttek, hogy a majdani hatos döntő házigazdai jogát elnyerő Barceloneta alanyi jogon résztvevője a végjátéknak, ugyanakkor a spanyol garnitúra is végigjátssza az összességében tízmeccses „fölvezető” szakaszt.
Az egyetlen magyar szereplő, az Eger különítménye, hazai medencében kezdhette a sorozatot, de kedvező előjelből több már nem jutott szerda estére, tekintve, hogy a rivális a sportág emblematikus klubcsapatainak egyike, az olasz Pro Recco társulata volt. (Az A csoport további alakulatai: Jug Dubrovnik, Rijeka, Olimpiakosz, s – hogy legyen hab is a nem kifejezetten ízletes tortán – a tét nélkül pólózó Barceloneta...)
Gerendás György tréner „botrányosan jók”-nak nevezte az itáliaiakat, de a közvetlenül a meccs előtt adott nyilatkozatában hozzátette: „ha az elején nem hagyjuk elúszni a meccset, bárkit legyőzhetünk”. Nos, a hevesiek a kezdés után nem hogy elúszni nem hagyták a meccset, hanem tetemes előnyre tettek szert. Hat perc múltán – Bátori, Salamon és Biros góljával – 3:0-ra meglépett a vendéglátó, és a látottak alapján jó okkal bízhattunk benne, hogy a folytatás sem alakul másként. De aztán egészen másként alakult.
A Recco hét perc elteltével szerezte első gólját, s Ivovics a sikerélménytől annyira belelendült, hogy kisvártatva bevágta a másodikat is. Ezzel együtt, mivel Hárai még a dudaszó előtt megduplázta a fórt, 4:2-es egri vezetéssel zárult a nyitó negyed. A komolyabb bajok a második nyolc percben kezdődtek, mert miközben az olaszok szinte minden kínálkozó lehetőségüket kihasználták, a hazaiak helyzetek sorát puskázták el, aminek az lett a következménye, hogy a nagyszünetben már a Madaras Norbertet is soraiban tudó rivális örülhetett előnynek (4:5).
A folytatásban fölforrt a víz, s a feszült miliőben – Salamon meg Varga Zsolt révén –újra visszavették a vezetést a vendéglátók, Janovics azonban egyenlített, így 6:6-nál zárult az utolsó előtti periódus. A látványos, de sok hibával tarkított meccs hajrájában az volt a legfőbb kérdés, hogy melyik csapat viseli jobban a stresszt, s bár rossz sejtésünk volt ez ügyben, bíztunk benne, hogy az nem igazolódik be.
Csakhogy a „papírforma” ezúttal nem borult, s az ezen a szinten összességében jóval több hasonló szituációt megélt Recco játékosainak keze remegett kevésbé. Igaz, Varga Tempesti kapus keze alatt becsorgó lövése után megint reménykedhettünk (7:6), ám nem sokáig: előbb Ivovics, majd Giorgetti szomorította el a helyi nézőket (7:8). Bátori a végén még kétszer is próbálkozhatott, de mindhiába: odalett a meccs. Folytatás december 4-én, szintén idehaza a Barceloneta ellen. Semmi kétség: az jóval könnyebb lesz.
