A teniszcsillagok állása
Ennyi.
Azt eldönteni, hogy kettejük közül melyik a jobb, aligha lehet. Ezúttal a szerb teniszcsillag ragyogott fényesebben, ez kétségtelen. Teljesen megérdemelten szerezte meg egymás után második, összességében harmadik világbajnoki trófeáját, miközben Nadal, aki karrierje során a teniszjavak szinte mindegyikéből bőséggel merített már, az ATP-vb-n még sohasem ért a csúcsra. Ez legyen a legnagyobb bánata –mondhatjuk a nézelődő pozíciójából, ám a spanyol játékost nyilvánvalóan bosszantja, hogy legnagyobb riválisa most is kibabrált vele. Ráadásul ezúttal olyan könnyedén, amilyen laza siker kettejük találkozóin ritkán fordul elő. Párharcuk immár a sportág legendás csatái közül is kiemelkedik „nemcsak” színvonalában, hanem a mérkőzések számában is. Az évek során harminckilencszer meccseltek, máris túlszárnyalva a Lendl–McEnroe (36), a Becker–Edberg és Lendl–Connors (35-35), a Sampras–Agassi és McEnroe–Connors (egyaránt 34) rangadókat.
A huszonhat esztendős szerb úgy fogalmazott a mérkőzés után, hogy egymást húzzák feljebb és feljebb; mindketten rengeteget fejlődtek azért is, mert a másik ott lihegett a nyomukban, s ki kellett találni valamit, hogy megakadályozzák az előzést, felülmúlják a vetélytársat. „A US Open döntőjében kikaptam Rafától. Szinte belebetegedtem a vereségbe. El kellett gondolkodnom a miérten, elemeznem kellett a játékomat, megtalálnom az ellenszert. Előtte a Roland Garroson is legyőzött. Tudtam: változtatnom kell, ha nem akarok állandóan mögötte kullogni. Népes csapat segít engem, közösen elemeztünk, s dolgoztuk ki, miben kell fejlődnöm, mit kell még hozzátennem a játékomhoz” – mesélte Djokovics.
Úgy tetszik, sikerült, hiszen az elveszített US Open-döntő után tornagyőztesként zárta Peking, Sanghaj és Párizs nagy versenyeit, s most a vb-t is. Szeptember eleje óta huszonkét meccset nyert zsinórban. Nem akárkik ellen. Már az első kínai torna döntőjében visszavágott Nadalnak, s aztán itt, Londonban is sikerült legyőznie a spanyolt. Hét viadalon emelhette magasba a győztesnek járó trófeát, 72 győztes meccs és 9 vereség (kemény pályán: 51:5) áll „Djoko” neve mellett 2013-ban, s ezen belül 3:3 a Nadal elleni csaták mérlege.
Ez utóbbi adat is jelzi, fej fej mellett haladnak az élen (s tegyük még hozzá: kettejük külön párbajában 22:17-re a spanyol vezet), pillanatnyi forma, hangulat – fogalmazzunk stílusosan: a teniszcsillagok állása – dönt arról, hogy az aktuális meccsükön melyikük kerekedik felül. Djokovics immár háromszoros világbajnok, nála többször csak Federer (6), Lendl és Sampras (5-5) és Nastase (4) zárt elsőként az évzáró mestertornán.
Azt mindenesetre leszögezhetjük, hogy a korábbi esztendők nagy kvartettje ebben az évadban duóvá alakult. A brit Andy Murray, aki eddig is inkább csak kívülről ostromolta a háromkirályok várát, ám Grand Slam-sikereivel és olimpiai aranyérmével a közelükbe férkőzött, hátsérülése és operációja miatt ismét a háttérbe került. A volt világelső Roger Federer igyekszik ugyan lépést tartani, de immár bizonyos: nem éri utol az élen álló két klasszist. A (saját magához képest) pocsék idényt záró svájci igencsak derekasan hajrázott az esztendő végén, s idei formájához képest meglepetés vb-elődöntős szereplése. Bármennyire is tiszteljük őt, csodáljuk játékát, értékeljük évtizedes uralkodását, mostani feljavulását, leszögezhető: Nadal és Djokovics ma már jobb nála.
Dáriusz kincse aprópénz ahhoz képest, ami a két gladiátor számlájára érkezik (a világbajnok 1,923 millió dollárral gazdagodik, a vesztes Nadal 1,013 milliót könyvelhet el), s noha botorság lenne azt állítani velük kapcsolatban, hogy a pénz nem boldogít, Djokovicsról biztosan tudjuk: mostani keresményét szívesen odaadná egy vasárnap esti győzelmi ünneplésért. A Davis Kupa döntőjében a címvédő cseh csapat látogat a Belgrád Arénába, s az óriások csatájának pénteken kezdődő küzdelmében a siker minden pénzt megérne a házigazda szerbek számára.
