Tavaly Novak Djokovics maradt talpon a legtovább: a döntőben 7-6, 7-5-re verte Roger Federert. Az idén már a csoportkör – lapzártánk után véget ért – kedd esti meccsén találkoztak, ám akárhogy alakult is az eredmény, egyáltalán nem kizárt, hogy a hétfői fináléban ismét összefutnak. Egy rajtgyőzelem persze fokozott önbizalmat adhat a folytatáshoz, ám a csoportküzdelmek sajátossága, hogy esetleges körbeverésekkel az utolsó pillanatig nyitva áll az elődöntő kapuja bármelyik résztvevő előtt.

A titkos esélyes argentin JuanMartin Del Potro nagy nehézségek árán, a világelső, de vb-címet még nem jegyző spanyol Rafael Nadal pedig könnyed ütögetéssel jutott túl a bemutatkozáson; az újonc svájci Stanislas Wawrinka élete első világbajnoki fellépésén meglepetésgyőzelemmel tette le a névjegyét.

Az illendőség azt diktálná, hogy a spanyol derbit elemezzük részletesebben, ám Nadal és a harmadik helyen kiemelt David Ferrer mérkőzése nem igazán hozta lázba a közönséget – talán még a résztvevőket sem… Az idén két Grand Slam-sikert begyűjtő, összesen tíz tornát megnyerő Nadal számára szűk futballmeccsnyi idő elegendő volt arra, hogy lemossa a pályáról honfitársát (6:3, 6:2). Vélhető, hogy a 2007-es vb-finalista Ferrer úgy gondolkodott, hogy a továbbjutáshoz igazából majd a másik két csoportvetélytárs ellen kell minden energiáját mozgósítania.

Annyiban, természetesen igaza volt, hogy leendő ellenfelei nem tartalékolták erejüket, hanem igencsak megizzasztották egymást a cseh derbin. A zsinórban negyedszer vb-résztvevő prágai Berdych és az idei mezőny egyetlen újdondásza, a Csehszlovákiából kitelepült szülők gyermekeként a helvét hegyek vidékén nevelkedett 28 éves Wawrinka 2 óra 25 percnyi öldöklő küzdelem után fogott kezet egymással: a svájci 6:3, 6:7, 6:3-as győzelemmel debütált a teniszelit csúcstalálkozóján. Volt is oka az elégedettségre: élete első világbajnoki meccse egyben az idei ötvenedik győztes találkozója volt. Ez is azt jelzi: Wawrinka rászolgált arra, hogy a világbajnokság tévénézőjének státuszát az aktív közreműködő pozíciójára cserélje. Kilépett az alpesi csúcsok árnyékából: a zsinórban tizenkétszeres résztvevő Federer, valamint az 1988-ban játéklehetőséghez jutó Jakob Hlasek után ő a harmadik svájci, aki kiharcolta a részvétel jogát a világ nyolc legjobb teniszezőjét felvonultató tornán.

A halálcsoportnak nevezett A jelű kvartettben Hosszú Puska, azaz a négy évvel ezelőtti döntős Del Potro szintén küzdelmes meccsen van túl. Nem csupán a legyőzhetőnek minősíthető, a mezőnybe utolsóként „becsúszó” francia Richard Gasquet okozott neki gondot, hanem önmagával is meg kellett küzdenie. Elsősorban gondolatait kellett rendbe raknia, ugyanis a párizsi negyeddöntőben kikapott a négy nappal korábban a bázeli fináléban legyőzött Federertől, ráadásul a Gare du Nord vasútállomáson egy trükkös banda megszabadította csomagjától: miközben az Eurostar-szerelvényre várakozó teniszező autogramot adott, a tolvaj meglépett a szajréval. Személyes dolgait vélhetően könnyen pótolja az argentin sztár, ám a pápától kapott rózsafüzért sajnálja. Ennek ellenére 2 óra 23 perc alatt, 6:7, 6:3, 7:5-re nyert.

És ez a könnyed felvezetés volt: a következő két meccse, Federer és Djokovics ellen aligha lesz sétagalopp...

Del Potro: kétkezest játszik