Három ász a pakliban
A mától jövő hétfőig tartó évzáró Mestertornára, a Barclay’s ATP World Tour Final elnevezésű londoni sztárparádéra az esztendő legjobb nyolc férfi teniszezője kap meghívást, a kiválasztás objektív (a világrangsor élcsoportja a résztvevő, kivéve a hátműtét után lábadozó, a lista 4. helyén álló angol Andy Murrayt), a színvonal garantált, mégis mellékszereplőnek minősül a nagy trió mögötti öt másik klasszis. A fenti megállapítás azért tetszik valósnak, mert matematikailag előfordulhat ugyan, hogy az említett kvintettből kerül ki a világbajnok, ám igencsak nagy szenzáció lenne, ha nem a Nadal, Djokovics, Federer hármas valamelyike vinné haza a trófeát a greenwichi O2 csarnokból.
Láttunk persze már karón varjút, s botorság lenne alapból lenullázni a 2009-es vb-döntős argentin Juan Martin Del Potro esélyeit, az ötszörös világbajnoki szereplő (s 2007-es finalista) David Ferrer derekas fáradozásait, a zsinórban negyedszer az elit nyolcasban helyet foglaló cseh Tomas Berdych megbízhatóan jó teljesítményét, a csúcstalálkozóra 2007 után ismét jegyet váltó francia Richard Gasquet visszatérését, vagy a vb-n először vitézkedő svájci Stanislas Wawrinka próbálkozását – de…
Nem tőlük várható a nagy eredmény, még akkor sem, ha a csoportmeccsek során vélhetőleg igencsak megküzdenek majd minden egyes pontért, minden egyes nyereménydollárért (a tartalék francia Jo-Wilfried Tsonga 80 ezres készenléti díjjal számolhat, a szereplők fellépti díja 142 ezer dollár, a csoportkörben minden győzelem még ugyanennyit ér, az elődöntős siker 445 ezerrel gyarapítja a számlát, a döntő megnyerése 920 ezret kóstál, kiszámolható tehát, hogy a veretlen világbajnok csaknem kétmillió dollárt markolhat fel).
Akárhogy is csűrjük-csavarjuk, nem valószínű, hogy az idén olyan csoda történjék, mint 2005-ben, amikor az argentin David Nalbandian hajózott be a célba elsőként a sztárok oldalvizén, vagy 2009-ben, az orosz Nyikolaj Davigyenko világbajnoksága idején. Az elmúlt egy évtizedben rajtuk kívül csak két másik teniszezőnek osztottak lapot a vb-n: Djokovics 2008-ban és 2012-ben diadalmaskodott, Federer pedig 2003 (Houstonban Agassi ellen nyerte első döntőjét) és 2004, 2006 és 2007, valamint 2010 és 2011 világbajnoka.
Na, erről van szó! A vb-k két főszereplője továbbra is nagy esélyesnek számít, s mellettük ott van az esztendő legjobbja, a világrangsort vezető Nadal. Egyforma eséllyel rajtolnak valamennyien. S mielőtt még a Nole-, Rafa- és Roger-drukkerek felhorkannának az „egyenlősítés” miatt, máris elővezetjük, miért látszik a rajtnál kiegyensúlyozott erejűnek a trió akkor is, ha igencsak eltérő „előélettel” érkeznek a londoni startvonalhoz.
Nadal esetében abszolút pozitívumnak számít az idei lendület, a ragyogó eredménysor. Hét hónapos sérülés, kihagyás után februárban tért vissza a pályára, s láthattuk, hova kapaszkodott. Világelsőként zárja az évet, meccsmérlege 68 győzelem és 5 vereség, immár nyolcszoros Roland Garros-bajnok lett, s nyert még további 9 nagy tornát, kasszírozott vagy 11 millió dollárt. Arra pedig ki emlékszik, hogy Wimbledontól zsinórban második esztendeje rajtvereséggel búcsúzik: tavaly a cseh Lukas Rosol, az idén a belga Steve Darcis győzte le a legjobb 64 közé jutásért.
A spanyol rangsorelső mostani világbajnoki esélyeit csökkenti, hogy e tornára, az évzáró megméretésre mindig kicsit fáradtan érkezik (a párizsi torna szombati elődöntőjét el is veszítette Ferrer ellen 6:3, 7:5-re), hagyományosan nem remekel: noha helyezése alapján 2005 óta állandóan jogosult a részvételre, háromszor kihagyta a vb-t, kétszer a csoportkör volt a végállomás, kétszer az elődöntő, s „csupán” 2010-ben jutott el az aranykapuba, ám akkor kikapott Federertől.
Hasonló év végi lekapcsolás aligha érzékelhető a svájci professzornál, aki igencsak beosztja energiáit, s szinte tudományos módon tervezi a felfutást. Az idén azonban feltűnően sok porszem került a gépezetbe, mindössze egy tornagyőzelmet jegyzett (Halle), Ausztráliában az elődöntőben Murray, a párizsi negyeddöntőben Tsonga, a US Open 4. fordulójában Del Potro vette el Grand Slam-győzelemmel kapcsolatos álmait, s év közben olyanok is megtépázták nimbuszát, mint az ukrán Sztahovszkij (Wimbeldonban), a német Brands, az argentin Delbonis, a francia Benneteau, a japán Nisikori, vagyis azok, akiktől azért nem illik kikapni… A 40-14-es idei meccsmérlegére sem lehet feltétlenül büszke.
Menesztette edzőjét, kicserélte ütőjét is, s az év végére felturbózta önmagát. Bázelben már döntőt játszott, nívós meccsen kapott ki Del Potrótól, akinek a most zárult párizsi tornán adta vissza a kölcsönkenyeret… Ugyanilyen visszavágóra készül most Londonban is, ahol kedd este a címvédő Djokovics ellen lép pályára első meccsén (s egyben a tavalyi döntő „ismétlésén”). A szerb ellen szombaton Párizsban elődöntőt játszott (szett előnyből veszített: 4:6, 6:3, 6:2), ám Federer lélekben már az angol fővárosban járt, s úgy gondolta: 32 esztendősen jól jön a vb kezdetéig egy kis pluszpihenő.
Más kérdés, hogy a szerb erejét, vasakaratát ismerve, neki aligha lesznek fizikális gondjai a szupertornán. Nem beszélve arról, hogy rá még vár egy fontos házi feladat: közvetlenül a világbajnokság után Belgrádban lesz a Csehország elleni Davis Kupa-döntő. S noha Djokovics azon játékosok közé tartozik, akik nem ismernek fontos és kevésbé fontos meccset, ezúttal a nemzeti hős (akiről a napokban nevezte el hazája új légitársasága, a Serbian Airways a flotta első gépét) tudat alatt vélhetőleg az otthoni szárnyalásra voksolna, ha választania kellene a címvédés vagy a DK-elsőség között.
A londoni vb ma (magyar idő szerint 15 órakor) a Berdych–Wawrinka meccsel kezdődik, este pedig Gasquet és Del Potro (21 óra) csatázik. Kedden Nadal–Ferrer spanyol mérkőzés lesz a délutáni menüben, s este jön a főétel, a Djokovics–Federer rangadó. Szombatig hasonló időrend szerint zajlanak a csoportmeccsek (kiegészítve naponta a páros vb két-két találkozójával is), vasárnap lesznek az elődöntők, s november 11-én, jövő hétfőn este kezdődik a világbajnokság döntő ütközete.
A vb csoportbeosztása. A: Nadal (1. kiemelt), Ferrer (3.), Berdych (5.), Wawrinka (7.). B: Djokovics (2.), Del Potro (4.), Federer (6.), Gasquet (8.)
A párizsi torna döntőjében: Djokovics–Ferrer 7:5, 7:5.
