Szocsi: a senki földje
Sőt a sportág majdnem kilencvenéves olimpiai történetében is mindössze háromszor akadt efféle eset: Squaw Valley-t (60) megelőzően az első két, még „kőkorszaki” eseményen, 1924-ben és 1928-ban rendeztek műkorcsolyaversenyeket honfitársaink nélkül. Tovább árnyalja a helyzetet, hogy Szocsiban a szakág összesen 148 versenyzővel képviselteti magát (30-30 férfi és női egyéni sportoló, 20 páros, valamint 24 jégtánckettős), s harminc nemzet delegáltjai mutathatják be produkcióikat. Ebbe a méretes mezőnybe nem sikerült bejutnia egyetlen magyarnak sem, miközben Azerbajdzsán, Grúzia, Üzbegisztán vagy a Fülöp-szigetek legjobbjai ott lesznek a jégen.
Az idehaza legeredményesebb téli olimpiai sportág versenyzői két ezüst- és négy bronzérmet nyertek a téli vetélkedőkön. Közülük is már-már emblémává vált Regőczy Krisztina, aki Sallay András jégtáncpartnereként (nem akármilyen pontozói részrehajlás miatt) „csak” második lett az 1980-as Lake Placid-i játékokon. A jég hajdani filigrán hercegnője ma már a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség sportigazgatójaként tevékenykedik, és sarkos véleménye van a jelenlegi csődről.
– Végtelenül elkeserítő, hogy idáig jutottunk, de miután világéletemben előretekintettem, most is azt mondom: biztos vagyok benne, hogy a korcsolyázás él majd a lehetőséggel, amelyet a tizenhat államilag kiemelten támogatott sportág közé kerülésével kapott.
Regőczy szerint a hoki részére szép számban épült jégpályákon az utóbbi időben senki nem akart a korcsolyázókkal bíbelődni, pedig a jeges ágazatok jól kiegészíthetnék egymást, és az együttműködésből még hasznot is hajthatnának. Ám egyelőre nemhogy a jégkorong és a korcsolya, de az egyéni és a táncos szakág között sincs meg a harmónia. Mindenesetre a jelentős versenyzői létszámgondokkal is küzdő korisok már túl vannak egy tapogatózó megbeszélésen a hokiszövetség vezetőivel, s ha lesz folytatása az ismerkedésnek, akkor talán mifelénk is fölgyorsulhat a sportág világszerte tapasztalható fejlődése.
A sportigazgató úgy véli, a fiatal magyar korcsolyázók tehetségesek, de hiányzik belőlük a fegyelem és a kitartás. – Sosem felejtem el, 1967. február 17-én fogtam meg először Sallay Andris kezét, és attól kezdve mindketten mindent alárendeltünk a közös karrierünknek. Talán el sem hinnék a maiak, ha elkezdeném mesélni a történetünket. Azt, hogy mennyit, milyen intenzitással, micsoda lelkesedéssel edzettünk.
És a 2018-as pjongcsangi téli olimpián vajon ott lesznek-e a magyar korcsolyázók? – kérdezem bátortalanul, ám kiderül, Regőczy Krisztina immár sportdiplomataként is kivételes klasszis.
– A tippelés sosem volt az erősségem, a reménykedés annál inkább. Látok kedvező jeleket, így bizakodom erősen, ugyanakkor hozzáteszem: nagy csodát senki ne várjon, mert a klasszis műkorcsolyázó életútjának fölépítéséhez édeskevés egy olimpiai ciklusnyi idő.
Magyar ötkarikás pontszerzők
1932, Lake Placid: 3. Rotter Emília, Szollás László (páros), 4. Orgonista Olga, Szalay Sándor (páros).
1936, Garmisch-Partenkirchen: 3. Rotter, Szollás (páros), 4. Szekrényessy Piroska, Szekrényessy Attila (páros).
1948, St. Moritz: 2. Kékessy Andrea, Király Ede (páros); 5. Király (férfi egyéni).
1952, Oslo: 3. Nagy Marianna, Nagy László (páros).
1956, Cortina D’Ampezzo: 3. Nagy testvérpár (páros).
1968, Grenoble: 6. Almássy Zsuzsa (női egyéni).
1972, Szapporó: 5. Almássy (női egyéni).
1976, Innsbruck: 5. Regőczy Krisztina, Sallay András (jégtánc).
1980, Lake Placid: 2. Regőczy, Sallay (jégtánc).
