Ha amerikaifutball és Magyarország, akkor Wolves. A Farkasok idehaza sok éven át valamennyi meccsüket megnyerték, veretlenségi sorozatukat tavaly éppen a Hurrikánok szakították meg az alapszakaszban. A döntőben aztán helyreállt a világ rendje, a Wolves kiütötte a Hurricanes gárdáját.

A mostani „csúcstalálkozón” újra összefutottak. Méghozzá úgy, hogy az alapszakaszban megint a Hurrikánok győztek.

Minden eddiginél keményebb és szorosabb meccsre számítok – vezette fel a meccset Cseperkáló Péter, a Farkasok remek futójátékosa. Ugyanerre számítottak a nézők is. Már a kapunyitás előtt több százan várakoztak a bejáratnál, végül közel négyezren (vérmesebb becslések szerint ennél is többen) látogattak ki a Szőnyi útra.

A két csapat dobokkal és dudákkal felszerelt drukkerei egymástól néhány méterre szurkoltak. Az amerikaifutball légkörét kevésbé ismerők kedvéért: az emberek szórakozni és ünnepelni mennek a meccsekre, nem pedig balhézni. Ami azt illeti, rendőrt nem is láttunk a környéken.

Bár a játékosok bevonulásakor tartott hangpróbát a Hurricanes szimpatizánsai nyerték, a döntő úgy kezdődött, ahogyan azt megszokhattuk. A Farkasok irányítottak, a túl sok kockázatot vállaló Hurrikánokat mintha megbénította volna a győzni akarás. A második negyed elején a Wolves –egy mezőnygóllal és egy td-vel (touchdown) – már 10:0-ra vezetett, amikor Elek Ádám parádés, csaknem százyardos visszahordott td-jével a Hurricanes hirtelen szorossá tette az eredményt.

A félidőben 17:14 volt az állás. A nagy szünetben lánycsapatok (cheerleaderek) bemutatója és mezőnygólrúgó-verseny színesítette a programot, majd minden ott folytatódott, ahol abbamaradt. A Wolves taktikai repertoárja szemmel láthatóan gazdagabb volt, és – annak ellenére, hogy egyik sérülés követte a másikat – a csapatjátéka is olajozottabban működött. Különösképpen Lenner Péter villogott: három futott td-t ért el.

A Hurricanes azonban valahogy mindig ott maradt az ellenfél nyomában. Bencsics Márk, az irányító – bár a Wolves védelme többször földre vitte, és egyszer a labdát is megszerezte tőle – egészen valószerűtlen teljesítményt nyújtott. Eksztázisban játszott, nem engedte, hogy társainak hite egyetlen pillanatra is meginogjon.

Csakhogy végig a Farkasok vezettek. Pontosabban: majdnem végig. Alig több mint két perc volt hátra, amikor felrobbant a lelátó. A Hurricanes kínkeserves, veszni látszó támadása után Bencsics akrobatikus mozdulattal bevitt egy td-t. A Hurrikánok először álltak nyerésre.

A végjáték némileg káoszos volt, de az eredmény már nem változott. A Budapest Hurricanes 28:24-re legyőzte az ötszörös magyar bajnokot, a döntőkben eddig veretlen Budapest Docler Wolves csapatát, kezdődhetett az örömtánc, majd a meccs legértékesebb játékosának választott Bencsics megünneplése.

A győztes csapat játékosai és szurkolói megtapsolták a veszteseket, a vesztesek megtapsolták a győzteseket. A BVSC kissé lepukkant létesítményébe néhány órára beköltözött a normális Magyarország.

Hoppá!