Szegedi zárt téri
Mert a Bajnokok Ligájában hiába menetel pazarabbnál pazarabb produkciókkal a lassanként igazi európai topcsapattá érő férfiegyüttes, szombat délután – csakúgy, mint tavaly ilyenkor – kikapott a Tisza-parti társulat otthonában. Az NB I rangadóján – három és fél ezer néző előtt – főleg védekezésben nyújtott klasszis teljesítményt az idén már a spanyol sztáredző, Carlos Pastor irányításával készülő csongrádi garnitúra, így természetes, hogy a különleges dicsőséglistával büszkélkedő mester is a hátsó alakzat munkáját „fényezte” a mérkőzés után.
Még szép: Ancsin és társai mindössze nyolc gólt kaptak az első félórában (14:8). Ráadásul annak dacára úszták meg ennyivel, hogy a játékrész közepén még az Ilics távoli bombáival rendkívül hatékony veszprémiek vezettek. A második tizenöt percben azonban minden összeállt a hazaiak oldalán, akik 5:7 után már-már páratlan, 9:1-es mutatóval abszolválták ezt a – mint később kiderült: döntő – szakaszt.
A térfélcsere után még bekövetkezett a sportágban szinte papírformaszerű újabb fordulat – a bakonyiak 20:20-nál beérték riválisukat –, de az eredmény utáni loholás annyi energiájukat emésztette fel a csupán egy gólig jutó Nagy Lászlótól elöl ezúttal nem sok segítséget kapó vendégeknek, hogy a hajrára nem maradt elég töltetük: a Szeged 23:22-es sikerrel őrizte meg a saját, s vette el egyben a Veszprém veretlenségét. Az újszegedi csarnok lelátóin kitört örömünnepben a semleges szemlélő is jó érzésekkel osztozhatott: semmi kétség, Európa nagy részén a „fél kezüket” odaadnák egy ilyen bajnokiért.