Lábon és kéz a kézben

Meglehet, az év második legtöbb sportrajongót megmozgató eseménye lesz a vasárnapi budapesti maratoni futóverseny. A mogyoródi Forma–1-es futamon kívül ugyanis aligha van olyan egynapos rendezvény, amelyen ötvenezren gyűlnek össze. Az előkelő helyezés persze nem csupán annak köszönhető, hogy az amatőr futókultúra mind népszerűbbé válik, hanem annak is: a futball nívója értelmezhetetlenül alacsony szinten áll, így nem tódulnak tízezrek a stadionokba a hét végi rangadókra. (Merthogy derbik sincsenek.)

A főváros utcáin viszont csúcsforgalom van, ha szaladni, kocogni, rohanni lehet. Ezúttal mintegy húszezer résztvevőt várnak az eseményre (nem csoda, hogy hozzávetőleg kétszáz kilogramm szőlőcukor fogy majd el...), és legalább ennyi nézőre is számítanak. Mindemellett ezerkétszáz szervező dolgozik a gigarendezvényen.

Biztató, hogy a Budapest Sportiroda munkatársai megannyi vetélkedőt rendeztek meg korábban különösebb fennakadás nélkül. S a múlt évi maratonon már az autóstársadalom képviselői is megértőnek mutatkoztak: a lezárások miatt várakozó sofőrök több helyen is dudálással biztatták a cél felé tartókat. Türelemre az idén is szükség lesz: a városnyi futó számára több távon és kategóriában írtak ki versenyt.

Az nem véletlen, hogy immár tömegmozgalommá vált a főként szabadidős sportolókat felvonultató maraton. New York-i, bostoni vagy londoni nagytestvére is a népünnepélyek közé tartozik. A résztvevők a metropolisok legszebb pontjait láthatják úgy, ahogyan máskor és mások nem: autó mentes övezetben futnak, miközben a Parlamentet vagy épp a Hősök terét szemlélik.

A látványosságok persze nem jelentenek olyan ösztönzést, amely miatt tartani kellene attól, hogy megdől a kenyai Wilson Kipsang néhány hete felállított 2:03:23 órás, Berlinben elért világrekordja. Igaz, a szervezők nem is áldoznak pénzt a fölfoghatatlan tempóban közlekedő versenyzők idecsábítására. Céljuk inkább a szabadidősport imázsának további javítása. Nem panaszkodhatnak: a gazdasági válság ellenére minden jelentős budapesti verseny résztvevőinek száma növekedett. Pedig be kell fizetni a nevezési díjat, s föl kell készülni a megméretésre. Úgy tetszik, a futók nem a hobbijukon spórolnak. Ennek köszönhetően válhatott ünneppé a budapesti viadal, amely megannyi szép történetet is indukál.

Másként nehéz jellemezni például azt a Szántó Dávid sportriporter koordinálta UNICEF-es kezdeményezést, melynek keretében gyerekek, akik negyvenkét országot képviselnek, egymást kilométerenként váltva teljesítik a távot. A staféta legszebb része az lesz, melyet egy palesztin és egy izraeli kissrác együtt teljesít.

Nem a múlt etapja, az biztos.

Futnak még
Futnak még
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.