Élet és halál kérdése
Az újság tényfeltáró anyaga szerint a 2022-es világbajnokságra készülő Katarban megdöbbentően kizsákmányolják, sőt megalázzák a vb-hez kapcsolódó beruházásokon dolgozó vendégmunkásokat. A nyáron egy hónap alatt negyvennégy nepáli halt meg: sokan kaptak szívinfarktust, mások munkahelyi baleset áldozatai lettek. A megszólaltatott férfiak szörnyű tapasztalatokról számoltak be.
Akadt, akinek a sivatagban végzett építési munkálatok közben nem adtak vizet. Voltak, akiknek elvették az útlevelét és a személyi igazolványát, így tették lehetetlenné a „szökését”. A modern kor rabszolgái panaszkodnak éhezésre, a fizetés visszatartására, verésre, azaz minden elképzelhető – vagy eddig elképzelhetetlennek tetsző – abúzusra...
A következtetés szerint a világ leggazdagabb országainak egyikében testileg-lelkileg megnyomorítják a glóbusz legszegényebb államainak egyikéből érkező szerencsétleneket. A többség Nepálból származik. A lap ismerteti is egy tizenhat éves kölyök történetét: a srác elment a nyomorból az álmok földjére, a sivatagi oázisba, ahol végre munkát kapott. Illegálisan dolgozott, mert kora nem tette lehetővé a jogszerű foglalkoztatást. Két hónap múlva meghalt.
És a The Guardian sok hasonló sztoriról tud még. Az nem meglepő, hogy rengeteg a vendégmunkás, mert Katarba a munkaerő kilencven százaléka máshonnan megy. Jellemző, hogy a vb-fejlesztésekhez még nagyjából másfél millió melóst várnak. Van mit építeni: a helyiek megújítják az úthálózatot, a vasúti rendszert, több tízezer szobával növelik a szállodai kapacitást, új repülőteret is terveznek. Mindezt – a bizonyítékok szerint – embertelen körülmények közé kényszerített emberek sanyargatásával viszik véghez.
A katari kormány már válaszolt a lap kérdéseire, s paragrafusokkal igyekezett igazolni, milyen szigorúan szabályozzák az országban a munkaügyi feltételeket. Aligha hisz a feleletnek az angol orgánumnak nyilatkozó Umesh Upadhyaya, a nepáli kereskedelmi liga főtitkára, aki drámai hangot ütött meg: „Mindenki arról beszél, hogy néhány száz futballistának melege lesz a nyáron rendezett tornán, ám kevesen szólnak több ezer munkás véréről.”
A lényegében kínzással felérő tettekről szóló súlyos vádak kapcsán újra felvetődött az időjárás is. Merthogy a FIFA felelősségét sokan firtatják, s valóban a katari rendezés szimbolikus ügye lett a hőmérséklet. Az UEFA nemrégiben amellett foglalt állást, hogy ötven fokban nem lehet futballozni, s téli lebonyolítást irányzott elő (bár még nem döntött a javaslat véglegesítéséről). Blatter is megszólalt, és lényegében egyetértett az európai szövetséggel. Megannyi újságíró és értelmiségi üdvözölte ironikusan a felfedezést, hiszen a labdarúgó-irányítás rájött arra: a sivatagban meleg van nyaranta.
Ez az apróság nem akadályozta meg a FIFA-t abban, hogy odaítélje a rendezést a dúsgazdag országnak, amely abszolút monarchia. A munkásokat táborokban, jogilag teljes kiszolgáltatottságban tartják. A profi futballisták szakszervezete nem késlekedett a reakcióval, miután a The Guardian publikálta az anyagot. A FIFPro képviselője így nyilatkozott: „Ha az állítások igazak, akkor a futballnak cselekednie kell.”
Alighanem a lényegre tapintott. Ám előfordulhat, hogy a feladat a jelenlegi játékosokra, a korábbi ideálokra és a drukkerekre marad. A FIFA ugyan sokat tehetne azért, hogy a világ legnézettebb, milliárdok érdeklődésével kísért sporteseménye, valamint a legnépszerűbb játék (amely nem csak a szlogen szerint „több, mint játék”) megőrizze az arcát, ám – mint arra Nick Cohen, a The Observer kolumnistája felhívta a figyelmet – a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség politikai szervezetként viselkedik. Miközben rendre és demonstratívan elhatárolódik a politikától...
Jellemző, hogy a jövő évi, korrupcióval átszőtt – és persze nyomós érvekkel megtámogatható – brazíliai rendezést Putyin oligarchikus Oroszországának bemutatkozása követi, majd utána jön a sorban a katari vb. Cohen rögzíti: ha a FIFA döntései a futball szellemiségéről szólnának, akkor a szervezet nem küldené az elviselhetetlen hőségbe a labdarúgókat és a szurkolókat, s nem engedné, hogy efféle politikai rendszer játékszere legyen a világbajnokság. Cikke címében a publicista azt kérdezi: „Hány embernek kell még meghalnia a katari vb-ért?” Majd kollégánk idézi a legendásmondást is, amely szerint a futball nem élet vagy halál kérdése, sokkal több annál. Tragikus, de a labdarúgás ünnepe kapcsán derül ki, hogy mégis az.
