Vízilabda: Szabályos felfordulás
Akár szörfdeszkára is állhattak volna a magyar pólósok, akkora vihar kerekedett egy-egy medencében a hazai kupa- és bajnoki szezon kezdetén annak nyomán, hogy a Nemzetközi Úszó Szövetség vízilabda-szakbizottsága szabályváltozások sorára adta áldását a nyári, barcelonai vizes vb-n tartott ülésén. A módosítások központi eleme az úgynevezett erőpóló háttérbe szorítása. Ennek jegyében a labdát az ellenfél térfelén elveszítő csapat támadója nem akadályozhatja a védekező együttes játékosát; hasonlóképpen a sikerrel hárító kapussal sem kerülhet fizikai kontaktusba; a center pedig nem fogható mostantól két kézzel, csupán az egyikkel.
Mivel a jövő évi Eb-t Budapest rendezi, Benedek Tibor szövetségi kapitány kérésére – hogy jusson idő a megfelelő felkészülésre – valamennyi rivális nemzeténél hamarabb kezdődött a magyarországi évad, így a megváltozott szabályokat elsőként hazánkban tesztelték. Lett is belőle botrány: az MK és az OB I nyitányán a korábban megszokottnál összehasonlíthatatlanul több kiállítást ítéltek a bírók, s a mérkőzések már-már paródiába fordultak. Mostanra megnyugodni látszanak a kedélyek, ám az élcsapatok trénerei még mindig tele vannak kételyekkel.
Gerendás György, az egriek edzője feleleveníti, hogy akadt olyan meccsük, amelyet 17:3-ra megnyertek, a büntetési arány azonban 19:9 volt a vesztes „javára”.
– Ez abszurdum – mondja a szakvezető, aki hozzáteszi: – Meggyőződésem, hogy a szabályalkotók jó irányba kívánták terelni a sportágat, de mivel a leírtak félreértelmezhetők, a játékvezetők félre is értelmezték azokat.
A hevesi mester úgy véli, a paragrafusokkal nincs különösebb gond, az alkalmazásukkal annál inkább, hiszen a vitatható szituációkban a bírók akkor is kiállítást ítélnek, amikor csupán a lehetősége áll fenn a szabálytalanságnak, s ez tarthatatlan.
– Olyan ez – magyarázza –, mint amikor a rendőr nem szolgálni és védeni akar, hanem kifejezetten keresi az okot, hogy miért is meszelhetné el az autóst. És persze meg is találja: kopott az egészségügyi doboza...
Vad Lajos, a Honvéd edzője a rendelkezésekkel sincs kibékülve, mondván, „a néző eddig is nehezen értette a játékot, most meg végképp elbizonytalanodik”. Amondó: noha a cél alighanem az volt, hogy a bíráskodás objektívebbé váljék, a módosítások következtében a szubjektivitás még meghatározóbb eleme lett a játékvezetésnek, s ez nem tesz jót a vízilabdának.
– Kíváncsian várom, mit hoz a közelgő kragujeváci Bajnokok Ligája-selejtezőtorna, ahol a nemzetközi szövetség illetékesei a gyakorlatban tapasztaltak alapján döntenek arról, hogy finomítanak-e a szabályokon, illetve arról, hogy milyen irányelvek szerint igazítják el az eddigieknél is befolyásosabb szerephez jutó bírókat. Egy biztos: akárhogyan is alakulnak a dolgok, a magyar vízilabdát nem kell félteni, előbb-utóbb alkalmazkodik a megváltozott keretekhez, ahogyan ezt tette a múltban is minden hasonló alkalommal.
Vincze Balázs szegedi tréner is azon a véleményen van: a barcelonai döntéshozók nem akarhatták, hogy bohózatba forduljanak a mérkőzések; azt, hogy már a szabálytalanság feltételezéséért is kiállítással sújtsák az amúgy vétlen játékost. A jobbítási szándékot a válogatott korábbi csapatkapitánya is érzi, ugyanakkor azt mondja: az biztosan nem használ a sportágnak, ha a büntetési idő a korábbi másfélszeresére nő.
– Ezzel együtt a második bajnoki fordulóban már a játékvezetőkön is érződött annak a megbeszélésnek a pozitív hatása, amelyet mi kezdeményeztünk a kezdeti tapasztalatok után. S ha letisztul a kép, még az is előfordulhat, hogy előbb-utóbb látványosabbá, élvezetesebbé válik a játék. Mit lehet ehhez hozzátenni? Alig várjuk.
