Született kosarasok
A sportág hírei viszonylag ritkán tűnnek fel a közéleti újság kiemelt felületén, ám ez alkalommal természetesnek tetszett, hogy a bravúrról szóló tudósítás helyet kap a németországi választásokról, valamint a kenyai mészárlásról szóló beszámoló mellett. Merthogy az együttes nyolcvanhét éves története során először szerzett aranyérmet nagy versenyen. A remeklő gárda 80:66-ra győzte le a litván csapatot a viadal – vasárnap lapzárta után véget ért – ljubljanai döntőjében.
A francia médiumok, a sportvezetők és a játékosok egyaránt elfogódottan értékeltek a korszakos siker után. Megannyi érzelemgazdag cikk jelent meg a diadalról, s ezek egyike sem felejti el kiemelni Tony Parkert, a klasszis irányítót, aki a dobogó tetejéig vezette a társulatot. Nehéz is lenne tagadni a San Antonio Spurs zsenijének érdemeit, elvégre a vetélkedő legértékesebb játékosának választották, s – 19,7-es átlagának köszönhetően – ő lett a pontkirály is. Nem csoda, hogy Nicolas Batum, a társak egyike így méltatta kollégáját: „Ő a francia kosárlabdázás históriájának legjobb játékosa. Meglehet, egész Európában sem volt még nála jobb.” Parkert már-már a futballideálokkal együtt emlegetik, azaz sokan vélik úgy: a francia sportban betöltött szerepe konkurál Michel Platini vagy Zinedine Zidane jelentőségével. Pedig a kosár Eb hőse még csak nem is Franciaországban született...
Parker Bruges-ben látta meg a napvilágot, ám nem Belgiumban nőtt fel. Tehetséges kosárlabdázóként a legígéretesebb sportolókat felkaroló párizsi intézményben tanult. Ott ismerkedett meg Boris Diaw-val, akivel együtt ért most a csúcsra a kékek mezében. Romantikus sztori az övék: a két barát 2000-ben junior Eb-aranyat ünnepelt, ám a válogatott sikerek aztán elkerülték őket. Igaz, mindketten karriert építettek az észak-amerikai profi kosárlabdaligában.
Parker sokkal sikeresebb, mint régi jó ismerőse. Háromszor nyert bajnoki címet az NBA-ben, ötször volt az All Star-csapat tagja, a spanyol Pau Gasol és a német Dirk Nowitzki mellett alighanem a leghíresebb európai kosarasok egyike. Globális szupersztár, aki a celebmagazinokban is sűrűn szerepelt, amikor (2007-ben) elvette Eva Longoriát, a Született feleségek sztárját. Az esküvői tanúja Diaw volt. Azóta már elvált az Obama elnök lelkes támogatói közé tartozó színésznőtől, egy álma viszont megvalósult. A múlt évben az őt több mint egy évtizede foglalkoztató San Antonio szerződtette Diaw barátját. „Ritkán adatik meg, hogy a legjobb ifjúkori cimboráid egyikével játszhatsz egy csapatban” – rögzítették mindketten. Ám nekik erre volt alkalmuk a tranzakció előtt is, merthogy a francia válogatottban sok tornán szerepeltek együtt. Megéltek megannyi csalódást, s bár nyertek ezüst- és bronzérmet az Európa-bajnokságokon, úgy tetszett, a győzelemig nem jutnak el. Az idén ráadásul különösen fárasztó évad után utaztak Szlovéniába. A San Antonio finalista volt az NBA-ben, s a mindent eldöntő hetedik mérkőzésen bukott el a – többek között – LeBron James fémjelezte Miami Heat ellen.
A kontinenstorna sem volt fáklyás menet. Olyannyira nem, hogy a francia válogatott vereséggel mutatkozott be, de a németek elleni balsikert győzelmek követték. Később aztán a litvánok és a szerbek is felülmúlták Parkeréket. Csakhogy az együttes akkor már nem hibázott, amikor nem lehetett. Pedig az elődöntőben a félelmetes, Marc Gasollal, Ricky Rubióval, Rudy Fernandezzel felálló spanyol társulat várt rá. A végletekig kiélezett, elképesztően feszült végjátékot hozó, emlékezetes találkozót a franciák nyerték. Annak ellenére, hogy a meccs első szakaszában volt, hogy 20:34-et mutatott a nagytábla... De a társaság összeszedte magát, a szenzációs Parker harminckét pontot szórt, s az eksztázis határán mozgott. A dudaszó után pedig könnyek csorogtak az arcán.
A döntőben már nem volt szükség az ő extra produkciójára, s az utolsó pillanatokban sem az idegek kontrollja maradt a fő feladat. A San Antonio irányítója fél perccel a találkozó vége előtt már sorban pacsizott társaival, a dudaszó után pedig a csillogó szemű Diaw-val hosszan megölelték egymást.
A korábbi iskolatársak, az 1982-es generáció emblémái végül megcsinálták. Ahogyan a lapcímek egyike fogalmazott: az élet mindent visszafizetett nekik azért, amit a válogatottért tettek.
Vasárnap este ugyanis beemelték a csapatot a francia sporttörténelembe.
