Tiszteletbeli kapus volt, és nemcsak tisztelet-, hanem vérbeli fotóriporter. Együtt élt a játékkal meg a hivatással. Ritkán szólt, a képei beszéltek helyette. A szenvedélyről, a fantáziáról, az elkötelezettségről, a rátermettségről. Munkásságát hozzá hasonlóan kiváló pályatársa – értő kollégám a szerkesztőségben – egyenesen páratlannak nevezte.

Ahogyan az igazi nagyok, nem pusztán a pillanatokat ragadta meg kitűnő érzékkel: felvételeivel gondolatokat is közölt és ébresztett. Akkor nyílt meg igazán, ha fényképezett; csupán a vakuja villogott, ő maga nem. A stadiont sosem éreztem annyira szomorúnak, mint pénteken.

Pláne, hogy felcsendült kedvenc dalainak egyike: „Olyankor elszáll a gondom, újra érzem a régi grundok hangulatát.” Ihász Gábor már huszonnégy éve nincs köztünk. Németh Ferenc hatvanegy esztendősen ment az ugyancsak szeretetre méltó szerző-előadó után.Már csupán a róla készült fotó állt a futballkapu mögött. A kapusoknak hiányozni fogva laki. Miként azoknak is, akik sosem voltak kapusok.

FOTÓ: CZERKL GÁBOR