Jóban-rosszban
Az öszszefoglaló olyan, amilyen Rodolfo mester repertoárja volt: sorra kerülnek elő a nagyobbnál nagyobb mutatványok. Nemcsak Európa bámulja a kunsztokat: képben van Afrika, Ázsia, Amerika is.
Földrajzilag kontinensnyi távolságrami nem vagyunk ettől,mégis úgy tetszik, mintha másik bolygón zajlana az egész. Na, ezért rossz nekünk: mert – miközben újra és újra vonzzák a szemet a ragyogó alakítások – a találkozók-felvételek megtekintése után csak bámulunk magunk elé. Elvégre mindaz, ami a csoportokban zajlik, szöges ellentéte annak, ami – futball ürügyén – mifelénk folyik. Tudjuk és szenvedjük ezt már régóta, de a Bajnokok Ligája-nyitány alkalmával mindig felerősödik az emberben: jó ég, mekkora a különbség! Ekkora differencia talán nem is létezik...
Dehogynem.
Ott szédítő tempóban játszanak, itt poroszkálva alibiznek vagy még a lassított felvételek ritmusában is „törik” a labdát; ott felkészült edzők irányítanak felkészített labdarúgókat, itt ennek nyoma sincs; ott rendszerint zsúfolt ház előtt futballoznak, itt az átlag nézőszám 2928, ezt jobb helyeken értelmezni sem tudják; ott nem a púder, hanem a konfetti hullik, az atmoszférát a szenvedélyből fakadó várakozás és – hacsak ki nem kap a hazai együttes, mint most az „arisztokratikus” Chelsea a lesajnált, ám nagyra nőtt FC Baseltől – a szurkolók természetes boldogsága alapozza meg.
Itt ígéretekkel teli a padlás, ott produkcióval.
Az MLSZ – számokban jártas –elnöke például tízezres nézőátlagot vizionált 2020-ra Magyarországon. Ekkora NB I-es közönség nálunk a hetvenes évek közepe óta nem volt. A jelenlegi szövetségi vezérkar regnálásának első évada után (2011-ben) 2770-es drukkerátlagot számláltak. Két esztendő alatt 158-cal nőtt az abszolúte érdektelen mérkőzésekre kilátogatók „serege”. Ilyen emelkedéssel hét év múlva 3481 szurkolóval lehet kalkulálni meccsenként. Noha az egyenes vonalú „fejlődésben” egyáltalán nem lehetünk biztosak, az a 3481 is olyan messze van a tízezertől, mint a labdarúgás több évtizede satnya magyar változata az igazi futballtól (vagy annál azért közelebb). Az MLSZ apparátusának kulturáltsága és felkészültsége – a főtitkártól a gazdasági igazgatón át a sajtóosztályig – a legjobb időkét idézi, ám a hivatal nincs hatással arra, amiért szerveződött: magára a futballra. Tulajdonképpen nevet kellene változtatnia, mert abból, hogy Magyar Labdarúgó Szövetség, csak a magyar és a szövetség megjelölés vitathatatlan...
Nem csoda, ha kimaradunk az európai buliból. (Kupaképviselőink – csapatoknak nemzetközi szinten nem feltétlenül lehet tekinteni őket –már a selejtezők második fordulóját se „élik túl”, azaz úgy járnak, akár az az ugró, aki a kezdő magasságot sem viszi át. Sőt néha úgy tűnik, mintha fel sem emelkednének: elsétálnak a léc alatt.) Szurkolnunk nincs kinek, az esélytelenek nyugalmával kapcsolhatjuk be a készüléket. S amikor a BL-csoportkör megkezdődik, még inkább az elevenünkbe vág, hogy –hiába a csodálatos magyar tradíciók – leküzdhetetlen a messzeség. Pláne úgy, hogy – miként dekádok óta mindig – csak várunk.
A csodára.
A sült galambra.
LABDARÚGÓ EURÓPA LIGA - CSOPORTMÉRKŐZÉSEK, ELSŐ FORDULÓ
A csoport: Valencia–Swansea 0-3, St. Gallen–Kubany Krasz nodar 2-0.
B csoport: Dinamo Zágráb–Csorno morec Ogyessza 1-2, Eindhoven–Ludogorec Razgrad 0-2.
C csoport: Salzburg–Elfsborg 4-0, Standard Liege–Esbjerg 1-2.
D csoport: Waregem–Wigan 0-0, Maribor–Rubin Kazany 2-5.
E csoport: Fiorentina–Pacos Ferreira 3-0, Pandurii–Dnyepropetrovszk 0-1.
F csoport: Eintracht Frankfurt–Bordeaux 3-0, Maccabi Tel-Aviv–APOEL Nicosia 0-0.
A többi csoport mérkőzései lapzárta után értek véget.
