Perzsa szőnyeg
De nemhogy azt, az ellenfeleiket sem sikerült fölborítaniuk. A kifejezetten ízlésesen berendezett létesítményben egyébként hozzávetőleg negyedház fogadta a nyitónap három szabadfogású kategóriájának résztvevőit, köztük a három hazai fellépőt, Kardos Róbertet, Wöller Gergőt és Szmik Attilát. Bár sejtettük, hogy ők még nem azok, akik megalapozhatják az egész hét hangulatát, titkon azért abban reménykedtünk: amikor kora este Nenad Lalovics, a nemzetközi szövetség szerb elnöke megnyitja a vb-t, valamelyikük még izzadt tenyérrel készül a helyosztókra. De akkor már mindannyian a nézőtéren ültek.
A 82 ország hozzávetőleg 700 versenyzőjét fölvonultató eseményen elsőként a 96 kilós Szmik búcsúzott, miután 9:1-re kikapott a japán Jamagucsitól, s a következő mérkőzésén ellenfele is vereséget szenvedett. Aztán a „papírsúlyú”, 55 kg-os Kardos köszönt el. Noha a mindössze tizennyolc éves újonc első meccsét még „behúzta” a litván Sarunas ellen (8:5), az amerikai Escubedo – aki a folytatásban szintén elbukott – már túl erős volt hozzá (0:8).
A versenyzői pályafutását egyszer már befejező, s Finnországban edzősködő Wöller (66 kg) is győzelemmel nyitott, a venezulai Moreno fölülmúlása után azonban – ahogyan ő maga fogalmazott – olyan hibákat követett el a mongol Ganzoriggal szemben, amilyeneket korábban karrierrje során talán soha.
„Megpörgetett, rá adásul háromszor is” – magyarázta végtelenül csalódottan Wöller, aki később még szomorúbb lett, mert az ázsiainak sem volt tovább, így elveszett az utolsó reménysugár is: a magyarok felöltöztek, mire a lényeg elkezdődött. A selejtezők alatt persze mi más lett volna a fő beszédtéma a csarnokban, mint az: valóban változott-e a sportág a februári NOB-„beijesztést” követő, az aktivitást előnyben részesítő, a passzivitást büntető szabályváltozások nyomán? Nos, az első tapasztalatokat a magyar kötöttfogású csapat nagymedvéje, Deák-Bárdos Mihály foglalta össze a legtömörebben:
„Úgy látom, újra muszáj birkózni.” Magam ehhez csupán annyit tennék hozzá, hogy biztosan nem nagy baj, ha a néző azt látja egy orosz–grúz rivalizálás – nem kézilabda-mérkőzés – eredményjelzőjén, hogy 19:15... A világbajnokság megnyitóján Hegedüs Csaba, a hazai szövetség elnöke – persze ennél fontosabb: 1972, München kötöttfogású bajnoka – is elégedetten tekintett körbe, Kiss Norbert, a sporttal is foglalkozó minisztériumból delegált helyettes államtitkár pedig odáig ment, hogy Nenad Lalovicsot, a nemzetközi szervezet szerb elnökét a vb első aranyérmesének nyilvánította, mivel a NOB nyolc nappal ezelőtti tanácskozásán „az ő vezetése alatt sikerült elérni, hogy a birkózás az olimpiai programban maradjon”.
Lalovics megköszönte a szóbeli gesztust, és úgy fogalmazott: „Nehéz utat jártunk be, de célba értünk.” Az első versenynapon odaértek rendesen a félhivatalos hírek szerint több millió igazolt birkózóval büszkélkedő irániak is: a háromból két súlycsoportban elvitték az aranyat. A perzsák első győzelmét az 55 kilós Hassan Farman Rahimi szerezte, majd a 66 kilósok között aratott örmény siker után Reza Jazdani húzta végig a szőnyegen 96 kg-os azeri ellenfelét. Ma újabb három szabadfogású kategóriában lesz eredményhirdetés: Molnár József (60), Veréb István (84) és Ligeti Dániel (120) közül az utóbbinak van reális esélye arra, hogy érdekeltté tegye magát a ceremónián.
Szabadfogás. 55 kg: 1. Hassan Farman Rahimi (iráni), 2. Kumar (indiai), 3. Akgul (török) és Iszrapilov (orosz). 66 kg: 1. Devid Szafarjan (örmény), 2. Lopez (kubai), 3. Kurbanalijev (orosz) és Ganzorig (mongol). 96 kg: 1. Reza Jazdani (iráni), 2. Gazjumov (azeri), 3. Boltukajev (orosz) és Olinyik (ukrán).
