Zár, mint az osztriga
Amíg 2005-ben egy egész ország ünnepelte a „német pápát”, a katolikus egyház élére megválasztott Joseph Ratzingert, a Vatikánhoz hasonlóan globális befolyással bíró NOB első emberévé előlépett egykori tőröző esetében szó sincs ujjongásról. Túlságosan vitatott személyiség, túl sok homályos ügy és kapcsolat lengi körül ahhoz, hogy osztatlan lelkesedést váltson ki a szövetségi köztársaságban.
Buenos Aires valószínűleg egyik kedvenc városa lesz a Würzburgban született korábbi vívónak. Az argentin fővárosban nyert ugyanis 1977-ben a nyugatnémet tőrcsapattal világbajnoki címet, miután az együttes drámai csatában, jobb találataránnyal legyőzte az olaszokat. Egy évvel korábban, Montrealban Bach az olimpiai bajnok tőrcsapat tagjaként léphetett szintén a dobogó legfelső fokára. Az édesapját kamaszfejjel elvesztő fiú ötéves korában kezdett vívni. Edzője Emil Beck volt, az a fodrászmester, aki a badenwürttembergi Tauberbischofsheimet a (nyugat)-német vívósport központjává tette.
Jogi diplomával a zsebében kezdett sportpolitizálni. Mint a Die Welt emlékeztetett rá, 1980-ban tiltakozott a moszkvai olimpia bojkottja ellen. Rá két évvel már a Német Olimpiai Bizottság tagja lett, hogy aztán 1991-ben bejusson a NOB-ba. Bár sokak szerint Bach megjelenése korántsem feltűnő, ügyesen manőverezett, hol maga mellé tudott állítani embereket, hol idejében ő állt mások mellé. Érmek helyett pozíciókat gyűjtött, az ezredforduló óta a NOB alelnöke, hazájában pedig 2006 óta ő irányítja a két nagy sportszervezet fúziójából született utódot, a Német Olim piai Sportszövetséget, s ehhez a poszthoz Buenos Aires után is ragaszkodik – idézte fel a Süddeutsche Zeitung.
S persze gyűjtött befolyásos támogatókat. Ilyen volt a néhai Horst Dassler, aki az 1980-as évek közepén az Adidas nemzetközi promócióért felelős igazgatójává tette meg az angolul, franciául és spanyolul is jól beszélő tehetséges jogászt.
A lapok azt sem hallgatják el, hogy Bachból sosem lett volna a belga Jacques Rogge utóda, ha nincs mögötte legfőbb „szponzora” és egyben voksbrókere. A kuvaiti uralkodói családból származó Ahmed Al-Fahad Al-Ahmed Al-Sabah. Az ötvenéves sejk és katonai akadémiát is végzett őrnagy volt már az Öböl-parti monarchia tájékoztatási, majd olajügyi minisztere, miközben – a NOB új elnökéhez hasonlóan – szorgalmasan gyűjtötte a sporttisztségeket. A Nemzetközi Kézilabda Szövetség alelnöki posztja mellett kulcsszerepet tölt be a nemzeti olimpiai bizottságokat egybefogó ANOC-ban. S ha már a svájci Lausanne-ban van, akkor természetesen tagja az ottani székhelyű Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak is. S ott ő a „királycsináló”, ezt most bizonyította Buenos Airesben is.
Bach és Al-Sabah sejk ismeretsége arra az időszakra nyúlik vissza, amikor a jogász-sportdiplomata a Siemens konszern tanácsadójaként dolgozott. Bach ekkor építette ki szerteágazó kapcsolatrendszerét az arab világban, elsősorban Kuvaitban. Kuvaiti tulajdonban van például az a fafeldolgozó gépeket előállító tauberbischofsheimi vállalat, amelynek felügyelőbizottságát Bach elnökli – mutat rá a Süddeutsche Zeitung. A müncheni lap azt sem hallgatja el, hogy a volt tőröző áll azon gazdasági kamara élén, amely igazolja az arab világba szállítandó német áruk „eredetiségét”. Nevezetesen azt, hogy nem tartalmaznak semmilyen izraeli kötődésű alkatrészt, mivel sok arab országban törvények tiltják a zsidó állammal való kereskedelmet – amit persze sokan számos közvetítő beiktatásával kijátszanak.
Bachot az üzlet nagyon is érdekli, azt szívesen keveri a sportdiplomáciával. Magánélete botrányoktól mentes, évtizedek óta egy gimnáziumi tanárnő a felesége. Bár tudni lehetett róla, szeretne Rogge helyére lépni, egészen az idén májusig kivárt azzal, hogy bejelentse: indul a NOB elnöki posztjáért. A Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kiváló kapcsolatokat ápoló Bach egyik első nagy megmérettetése a jövő februári szocsi olimpia lesz. Ott például megmutathatja, hogy mit ért a mostaninál szigorúbb doppingellenőrzés alatt, miközben ellenzi, hogy törvényileg tiltsák az illegális szerek használatát. Újságírók szerint amellett, hogy megfoghatatlan, Bach a saját érdekei mentén adagolja az információkat. Inkább zár, mint nyit. Olyan, mint egy osztriga – nem véletlenül kapott a sajtómunkásoktól ilyen elnevezésű „citromdíjat”.
