A női döntő kapcsán meg kell követnünk Viktorija Azarenkát, mert a versenyt beharangozó írásunkban azt vetítettük előre, hogy a mezőny fölött magasodó Serena Williamsnek egyetlen igazi vetélytársa akadhat: önmaga. Az aranymeccs viszont arról tanúskodott, hogy más ellenlábas is érkezhet... A fehérorosz klasszis teljesen egyenrangú ellenfele volt a világrangsort vezető amerikainak, s a 2 óra 45 percen át tartó, rekordhosszúságú csata utolsó pillanatig nyitva hagyva a kérdést, melyikük nyeri az esztendő negyedik Grand Slam-tornáját.

Mondhatnák persze, hogy ez a természetes, hiszen miért ne remélhetné a kétszeres Australian Open-bajnok, a világranglista második helyezettje, hogy legyőzi a lajstrom élén álló címvédőt? Ám kevés esélyt kellett adni neki, mert a „királynő” félelmetes formában játszott az utóbbi időszakban, játszmaveszteség nélkül sétált a döntőbe, olykor megalázó fölénnyel verte a világ elitjéhez tartozó, egyéb meccseken egyenesen brillírozó kihívóit. Serena ellen játszani azonban más történet. Ellene nem lehet, mert nem hagyja. Erőből teniszezik, s rendszerint bárkit lesöpör a pályáról.

Azarenka úgy döntött: erőre erővel válaszol. Ebből aztán olyan ütésváltások kerekedtek, melyeket ritkán látni a női teniszben. S közben mindkét hölgy elővette a fegyvertárból a szolidabb eszközöket is: volt ragyogó átemelés, ravasz rövidítés, kiszámíthatatlan pályaívű keresztütés. A lelki hadviselés is előkerült: Azarenka például olyankor is ragaszkodott a sólyomszemelemzéshez, amikor maga is tudta, hogy mi lesz az eredmény, ám a kényszerű várakoztatással kizökkentette Serenát a ritmusából, aki szervírozta is a kettős hibát...

Ezzel együtt nem a trükkök, hanem amiatt emlékezünk majd a US Open idei női döntőjére, hogy minden idők legszínvonalasabb találkozóinak egyikét produkálta a két sztár. Egy esztendeje ugyanitt Azarenka karrierje talán legfájóbb vereségét szenvedte el, hiszen már 2:6, 6:2, 5:3-ra vezetett, végül mégis Serena Williams örülhetett. Most újra nagy csatára kényszerítette ellenfelét, ismét közel állt a sikerhez, ám győzni ezúttal sem tudott. Két roppant kiegyenlített szett után a harmadik játszma a számok alapján egyoldalú volt, a valóság azonban az, hogy ekkor is közel járt egymáshoz a két vetélytárs, ám Serena jobban gazdálkodott a lehetőségeivel. Ahogyan közelített a célhoz, úgy összpontosított jobban és jobban, s nem hagyta felzárkózni ellenfelét. Az Arthur Ashe stadion 23 ezres közönsége tombolva ünnepelt a meccs végén, s az ováció nem csak az amerikai győztesnek szólt.

A 7:5, 6:7 (6-8), 6:1-es győzelemmel Serena Williams pályafutása tizenhetedik egyéni Grand Slam-trófeáját, Amerikában (1999, 2002, 2008 és 2012 után) az ötödiket nyerte. A világelsőnek az idén ez a második GS-sikere, hiszen Párizsban, a Roland Garroson is első lett; mellékesen további hat WTA-tornán győzött. Mostani diadalával több egyéb rekordnak is a közelébe került: immár csupán egy tengerentúli trófea kell ahhoz, hogy utolérje a hat US Open-elsőséggel büszkélkedő Chris Evertet, az összesített Grand Slam-sikerek tekintetében szintén egy lépés a hátránya Evert és Martina Navratilova mögött, s öttel van lemaradva a rangsorelső Steffi Graftól. Bemutatkozó diadala és (eddigi) utolsó Grand Slam-győzelme között tizennégy esztendő telt el, ez is csúcs. De még nincs vége a sornak: a tenisztörténelem legnagyobb pénzdíjával zárta mostani szereplését, az első hely dollárjai mellé a nyári amerikai kemény pályás szezon pontversenynyertesének bónusza is a kosarába került, így 3,6 milliót vihetett haza.

Ez, ugye, forintban sem megvetendő összeg, hát még zöld hasúban...

Ötösugrás