Ha ezt II. Edward király tudná! Ő ugyanis betiltotta a labda rúgását Angliában. Még 1304-ben. Bizony, mert már akkor volt egy labdajáték, amely az ifjak széles körében hódított, és elvonta a figyelmüket a hadi tudományok művelésétől.

Pedig szilaj fiatalembernek kellett lenni ahhoz, hogy valaki érdemdússá váljék a futball kezdetleges elődjében, miután a szabályokat ki sem dolgozták, azaz mindenki úgy szerzett labdát, ahogyan tudott. Elképzelem Pepét a hajdani társaságban: a madridi királyi gárda védője fölöslegesen finomkodna a faragó-favágó ficsúrok falkájában…

Vilmos herceg persze nem II. Edward korára gondolt, amikor hozzáfogott 2013 legelőkelőbb futballmérkőzésének szervezéséhez. Nála az Angol Labdarúgó Szövetség megalapítása a kiindulópont, már csak azért is, mert a főként kormány- és önkormányzati tisztviselőkből álló Civil Service FC is képviseltette magát az FA létrehozásának nevezetes napján.

Százötven évvel ezelőtt.

Ebből az alkalomból játszanak labdarúgó-mérkőzést október hetedikén a Buckingham-palota gyepén. A királyi rezidencia pázsitján még nem zajlott futballmeccs, de az ember nem csodálkozik a helyszínen, elvégre hova nem költözött még be a sportágak sportága, a „több mint játék”?

Hogy csak a leglényegesebbet említsük: több milliárd ember szívében régóta benne van. A vb-t nagyjából annyian nézik a glóbuszon, amennyi a Föld lakossága. A labdarúgás az első számú világnyelv; többen értik, mint az angolt, a franciát és a spanyolt összesen. Mára már szabályai is vannak, de nem mondható, hogy új keletűek: a partdobást 1882-ben, a tizenegyest 1891-ben vezették be, és ugyancsak a tizenkilencedik század végén szerelték fel hálóval a kaput.

Vilmos a Wembley méretére akarja szabni a Buckingham futballra felkent füvét. Látom, amint a legendás stadion vezérkara mosolyog: inkább a méltóságok jöjjenek hozzánk, nálunk jobb minőségű a gyepszőnyeg! A La Manche túloldalán meg azon kajánkodnak, hogy az ötlet erős reminiszcenciákat ébreszt, mivel Párizsban már 1972 óta futballoznak a Hercegek Parkjában… (A Parc des Princes 1897-ben nyílt meg, de eredetileg kerékpárpálya volt, ide futott be a Tour de France mezőnye.)

De hát hol nem futballoznak?

Már tíz évvel ezelőtt az állt egy FIFA-felmérésben, hogy a világon 240 millió ember rúgja a labdát. Tulajdonképpen nem sok az. Tekintettel arra, hogy a Nemzetközi Labdarúgó Szövetségnek 209 tagállama van, országonként (átlagban) alig több mint egymilliónyian futballoznak. De azok is a rabjai, akik nem játsszák. Ez a leghatalmasabb és legboldogítóbb „Alcatraz”: földgömbnyi kiterjedésű, de még senki nem halt bele, legföljebb a gyönyörűségbe. (Még a mez is választható, nem kell feltétlenül csíkosnak lennie.)

A labdarúgás valaha volt és jelenlegi legnagyobbjai olyanok, mint Hieronymus Bosch, Giuseppe Verdi vagy Krúdy Gyula. Az egyetemes művészet követei. A futball pedig túlnőtt önmagán: társadalomtudományi alapvetéssé lett, hogy nem egyszerűen sport, hanem a nemzeti identitás és kultúra része.

Még szép, hogy Vilmos az otthon zöld füvén akarja megülni az angliai jubileumot.

De akad évforduló jövőre is: száztizedik esztendejébe lép a FIFA, és századik születésnapjához érkezik a Brazil Labdarúgó Szövetség. Ebből az alkalomból szeretettel várják a világot a Maracana-palotába…

Pelé király ott lesz.

S fogadom, előkerül valahonnan egy trónörökös is.

Hercegi passz