Vízi matek: eddig ötös
A helyi – harmadosztályban szereplő – labdarúgócsapat harminckétezres stadionján és a jégkorongegyüttes csarnokán kívül megannyi futball- és teniszjátéktér lelhető föl a területen, amelyen az atléták és az úszók sem maradnak tréninglehetőség nélkül.
Meg persze a kajakosok sem. A sportág egyik központjának számító duisburgi bázison legutóbb hat éve rendeztek vb-t. A gyalogoshidak egyike alatt evező versenyzőket figyelő idős ember lakonikusan felelt arra a kérdésre, változott-e valami 2007 óta: „A fiatalok akkor még fényképezőgépeket kattogtattak itt mellettem, most pedig iPadet nyomogatnak.”
Az biztos, hogy az előfutamokban akad még szépen egység, amely a technológiai forradalom vívmányainak használata nélkül is ideális alany lenne az emlékek rögzítésére: nem „rohan ki” a képből. Amikor megérkeztem a sajtótribünre, a közönség éppen az in diai női kvartettet biztatta ütemes tapssal. A drukkerek fölöttébb lelkesen támogatták az olyan kajakosokat és kenusokat, akiknek hazáját nem feltétlenül soroljuk a sportág fellegvárai közé. Az mindenképp a kajak-kenu globalizációjának a jele, hogy – főként a coubertini eszme jegyében – részt vett a vetélkedőn angolai, iraki vagy indonéz sportoló is. Nekik tényleg a részvétel volt a fontos, ahogyan Dilara Kinalinak is: a török kenus tizenöt másodperc hátránnyal ért célba kétszáz méteren. Ez hozzávetőleg akkora különbség, ami úszásban például úgy alakulna ki, ha valaki melltempókkal próbálkozna a gyors döntőjében... Ám a nézők díjazták a kitartást, s üdvrivalgással fogadták a lemaradókat is.
A magyar versenyzők akár csatlakozhattak volna a lelkes drukkerekhez, elvégre néhányuk már lényegében a part felé evezett, amikor a sereghajtók megérkeztek. Tempójukra jellemző, hogy amelyik egység tehette, közvetlenül a döntőbe jutott a péntek délelőtti „selejtezőből”. Futamgyőztesként lett finalista a Vasbányai Henrik, Mike Róbert kenupáros és a Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Fazekas-Zur Krisztina, Vad Ninetta kajak négyes 500 méteren, valamint a Kammerer Zoltán, Tóth Dávid, Kulifai Tamás, Pauman Dániel kajakkvartett egy kilométeren. Az eredményekre délután sem lehetett panasz: ötszáz méteren Dombvári Bence (K–1), Nagy Péter (C–1), valamint a Sík Márton, Boros Gergely kettős is döntős lett.
A 200 m-en rajtoló egységek sem okoztak csalódást: Lakatos Zsanett (C–1) és a Kovács Katalin, Douchev-Janics Natasa páros (K–2) már az „éremmérkőzésre” készülhet. A Lantos Ádám, Nagy egység (C–2), Tótka Sándor (K–1), Douchev-Janics (K–1), Lantos (C–1), továbbá a Molnár Péter, Bán Kristóf duó (K–2) tovább lépett a következő fordulóba, amelyet szombat délelőtt tartanak.
Délután és vasárnap pedig a döntőket rendezik Duisburgban, a szervezők reményei szerint tömött lelátók előtt. A belépők árai aligha riasztják el a rajongókat, elvégre a legdrágább napijegy harmincnégy euró, azaz hozzávetőleg tízezer forint. És ennél csöppet borsosabb árú egy retúr vonatjegy a körülbelül hatvan kilométeres Duisburg–Dortmund szakaszon. Ráadásul empirikus vizsgálatunk alapján kevesebb világklasszist láthatunk a szerelvényen, mint a kajaklétesítményben.
