Ő a futballtörténelem egyetlen labdarúgó-hálóőre, aki két egymást követő vb-n (1958, 1962) aranyérmet érdemelt ki úgy, hogy mindkét világeseményen az első számú kapus volt. A neve – melyet édesapja, Gilberto és édesanyja, Maria keresztnevének első három betűjéből állított össze – fogalommá vált: ha valaki jól védett, azt a hajdani pesti kölykök is mindjárt „Gilmarnak” hívták a grundon.

Noha Santosban látta meg a napvilágot, felnőtt pályafutása első tíz évében a Corinthiansban játszott, és csak 1961-ben igazolt szülővárosának legendás klubcsapatához, mellyel egyaránt ötször nyert Sao Pauló-i állami bajnoki címet és brazil kupát, továbbá két-két alkalommal Libertadores, illetve Világ Kupát. A hatvanas évek elején mind a válogatottat, mind a klubját tekintve a földkerekség első számú együttesében futballozott... Még az 1966-os vb-n is ő állt a brazil kapu előtt, de akkor már megemlegette Bene Ferencet, Farkas Jánost, Eusebiót. Összesen 94-szer szerepelt a nemzeti együttesben: először 1953-ban, Bolívia 8-1-es legyőzésekor, utoljára pedig 1969-ben, az angolok fölött Rióban aratott 2-1-es siker alkalmával, azaz kevés választotta el attól, hogy 1970-ben részese lehessen a harmadik brazil vb-diadalnak is.

A múlt csütörtökön volt nyolcvanhárom éves. Majd hetvenkét órával a születésnapja után elment...

Van, amit még a legnagyobb kapusok sem tudnak kivédeni.