Jaj, szegény profik!
Manny Pacquiao – ugyancsak a ranglisták éllovasa – nem nyilatkozott semmit.
Ők ketten voltak azok, akikkel a Nemzetközi Amatőr Boksz Szövetség (AIBA) kivételt tett, amikor májusi döntésével lehetőséget adott rá, hogy profi ökölvívók is szerepelhessenek az olimpián. A határozat értelmében húsz meccsnél nem több mérkőzést vívó hivatásos bunyósok nevezhetnének a játékokra, ha részt vesznek – és kvalifikálják magukat – a szövetség vb-sorozatában. Kivétel Klicsko és Pacquiao. Mindkettőjüknek hatvannál több profi meccse van.
Az amatőr világszövetség kezdeményezését nem fogadták tetszéssel a profi szervezetek. A közelmúltban promóterek – köztük a híres-hírhedt Don King is – csatlakozott a kritikusok táborához. Főleg üzleti és üzlettel kapcsolatos etikai érveket, a monopóliumellenes törvény passzusaira hivatkozó érveket sorolt. Az ellenzők arra utaltak: az amatőr világszövetség ki akarja terjeszteni kompetenciáját a világ ökölvívására, benne a profi folyamatokra, az anyagi és erkölcsi haszon megszerzésére, hovatovább monopolhelyzet előállítására törekedve.
A sportot kedvelők, az ökölvívás rajongói persze más szempontok alapján próbálják megítélni a kezdeményezést. A leggyakrabban azt lehet hallani: mi lesz szegény amatőrökkel, ha rájuk szabadítják a profikat?
Én a kérdést másképpen tenném föl: mi lesz szegény profikkal, ha amatőr szabályok szerint kell bokszolniuk, ha összeeresztik őket az amatőrökkel? Véleményem szerint ugyanis a hivatásos és az amatőr ökölvívás között akkora különbségek vannak, hogy a kétféle boksz szinte különböző sportágként értékelhető. Jó, persze mindkettő pofozkodós társasjáték, de…
Egy a karrierje kiteljesedése környékén lévő hivatásos bokszoló általában tizenkét menetes mérkőzéseket vív, edzései az ehhez szükséges erőnlét, technikai és taktikai felkészültség elérését célozzák. Egy úgynevezett amatőr ökölvívó három menetet bokszol. Az egyik – ha szabad az atlétikából kölcsönvett hasonlattal és szóhasználattal élni – hosszú távra, a másik rövid távra készül. Ha az ember igyekszik jól megfigyelni és átélni az amatőrök mérkőzéseit, érzékelheti, hogy a nívós meccseken gyakran a háromszor három menetben zsúfolódik össze az a szakmai tartalom, amit a profik tizenkét menetben demonstrálnak.
Ami a közvélekedésben a profik küzdelmét az amatőr szint fölé emeli, az valószínűleg szorosan kötődik ahhoz, hogy egészen más élményt jelent, mint az amatőr ökölvívás. A hivatásos mérkőzések rítusai, kiélezett dramaturgiájuk, show-elemei, a ringbeli magatartás elnézett kilengései, az olykor-olykor szabálytalan, esetenként alantas eszközök alkalmazásának lehetőségei – vészjóslóan – közönségvonzóbbak, mint a szigorúbb szabályok védettségében, főképpen a sport által demonstrálható képességek fölvillantásában kiteljesedő amatőr meccsek. Ugyancsak a hivatásosok fölülértékelését erősíti az a tapasztalat, hogy az ökölvívó-karrierek az amatőrök táborából a profik világába mutatnak. Visszafelé nemigen, hacsak valóra nem válik az AIBA kezdeményezése, és valóban föl nem tűnnek – legalább egy olimpia erejéig – a profik az amatőrök köreiben.
Ahol – véleményem szerint – hátrányban lesznek. Nem a tehetség híján, hanem a boksz mássága miatt. Közbevethető, hogy ez a hátrány sem valós, hiszen föl lehet készülni a sűrű, pörgős, rövid meccsekre is. Kétségtelen. De de mennyi idő alatt? Hallottam olyan véleményt, hogy egy-másfél éven belül át lehet állítani a fizikumot, továbbá a technikai és taktikai beidegződéseket a „rövid távra”. Körülbelül ugyanennyi időbe telhet a visszaút is. Megérné?
Nem beszélve arról, hogy egy felívelő pályán vagy már a csúcson lévő profi – akad olyan hivatásos világbajnok is, akinek a meccsszáma tíz körül van – évente két-három mérkőzést vív; aki négyet, az már kirívóan szorgosnak nevezhető. Az olimpián pedig körülbelül ennek a dupláját kell végigpofozkodnia, mondjuk, két hét alatt.
Szóval, én nem az amatőrök, hanem a profik oldalán látom a nagyobb kockázatot. Még ha Klicskónak vagy Pacquiaónak hívják is az amatőrök világába látogató versenyzőt. Őket félteném, már csak azért is, mert több vesztenivalójuk van, mint az amatőröknek. Presztízsben, pénzben, az életpálya tekintetében egyaránt.
