Zuhanórepülés
Igaz, e 13 válogatottból csupán a sorozat győztese jut el Ukrajnába, az Eb-re, de egy „szegény rokon” még elfér a 24-es mezőnyben.
Minden remény nem veszett el a magyar válogatott számára sem. Jövő nyáron jön a „hagyományos” kvalifikációs sorozat, amely megnyithatja az utat a kontinenstalálkozóra. Ám a mostani pocsék szerepléssel a leggyengébbek kalapjába kerül az együttes, vagyis csupa nála erősebb ellenféllel kell majd találkoznia. Megjegyzem: gyengébbet lassan nagyítóval sem találni…
Amikor az előző kvalifikációs sorozatban Ausztria tángálta el a férfiválogatottunkat, sokan a magyar kosárlabdázás Mohácsáról beszéltek. Ám mindig van lejjebb: most Besztercebányán a honfitársaink ellen addig nyeretlen szlovákoktól kapott leckét a gárda. De a másik csoportellenfelet, a magyar csapatot mindkétszer térdre kényszerítő fehéroroszokat is barokkos túlzás volna az európai elithez sorolni.
Persze a sportban az (is) a szép, hogy egyazon eseménysort többféleképpen láthatunk. Szalay Ferenc, a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének elnöke a sportnapilapnak azt mondta: „Néhány mérkőzésből nem szabad messzemenő következtetéseket levonni, aki ezt teszi, nem biztos, hogy ért a sportághoz.” Szolnok polgármestere politikusként került az MKOSZ élére, ám hajdan az élvonalban pattogtatott, majd tagja volt az Olajbányászt első bajnoki címéhez segítő szakmai stábnak is, azaz ért a sportághoz. De hogy mi minősít egy profi csapatot, ha nem épp az eredményei, azt nem árulta el. A magyar kosárlabdázás hangadói mindenesetre azzal igyekeznek menteni a menthetetlent, hogy megfiatalított, kísérleti csapat vágott neki az előselejtezőnek eredménykényszer nélkül. Ehhez képest a második szövetségi kapitányi ciklusát töltő Sztojan Ivkovics az előkészületek kezdetén azt nyilatkozta: „Most úgy tűnik, a szlovákoknál erősebbek vagyunk, a fehéroroszok viszont jobbak nálunk, ám én mindig, így ezúttal is, az előzetesen esélyesebbnek tartott csapat ellen is a győzelem reményében küldöm pályára az együttest.”
A szlovák koki tehát nem szerepelt az opciók között.
Meg aztán a Besztercebányán orra bukó válogatott átlagéletkora 25,8 év volt, ezzel a magyar együttes az előselejtező középmezőnyéhez tartozott; a legfiatalabbak – 23,3 esztendővel –éppen a szlovákok voltak… A hazai kosárkorifeusok fő ütőkártyája mégis az, hogy jövő nyáron már hadra foghatók lesznek a most egészségügyi okokból hiányzók (Lóránt Péter, Hanga Ádám, illetve a menet közben másodszor is megműtött Obie Trotter), továbbá az évad fáradalmait kipihenni vakációra engedett szolnokiak (Báder Márton, Horváth Ákos), és címeres mezt ölthet az NBA-álmait egyelőre jegelő Somogyi Gergely is. Ezzel együtt rejtély, hogy mifelénk, ahol hosszú esztendők óta sikk lemondani a válogatottságot, sikerülhet-e egy öltözőbe összeterelni a legjobb(nak hitt) kosárlabdázókat. Mert bár Szalay Ferenc Ivkovics februári kinevezésekor azt mondta a főállásban Kecskeméten dolgozó trénerről, hogy „erős kisugárzása van, szeretik a játékosok, és a fanatizmusa közismert”, nem tudni, mindez elegendő mozgósítóerőt jelent-e. Az MKOSZ elnöksége pluszban azért hat hónapos eltiltással fenyegeti mindazokat, akik 2014 nyarán lemondják a válogatottságot, ám kérdés, milyen teljesítmény remélhető a válogatott edzőtáborába korbáccsal bezavarandóktól.
Amúgy nem csak nálunk vannak rejtett tartalékok. Miroslav Grznar úgy nyerte el a kapitányi posztot, hogy megígérte a lyukas zsebű szlovák szövetségnek: szponzorok segítségével előteremti a költségeket az előselejtezőre. A pénz meglett, a Banska Bystricával klubedzőként csúfosan megbukó trénerrel azonban a legjobb kosarasok közül – egy-két kivételtől eltekintve – senki sem akart együtt dolgozni. A magyar válogatottat tehát Besztercebányán a szlovák B, sőt C garnitúra táncoltatta meg.
A mérkőzést a helyszínen megtekintő, évekig Magyarországon dolgozó, nevem ellőzését kérő szakember azt mondta: „Nem vagyok Ivkovics rajongója, de igazságtalan lenne a nyakába varrni a kudarcot. A magyar együttes azért maradt alul, mert technikailag elképesztően képzetlen játékosok viselték a címeres mezt. Különösen bántó volt a centerek produkciója, szakmailag ilyen felkészületlen palánk alatti sora még nem volt a magyar csapatnak. Fiatalság ide vagy oda, belőlük már nem lesz nemzetközi szinten versenyképes kosárlabdázó.”
„A múltban rendre a legerősebbnek vélt válogatottat raktuk össze, az eredmény mégis elmaradt. Új irányt kell venni, most a fiatalokra helyezzük a hangsúlyt” – nyilatkozta az előselejtezőket megelőzően Szalay Ferenc, hozzátéve: a cél, hogy „az évtized második felére kontinentális szinten is ütőképes együttes álljon össze”. Időben feszesnek tetszik a vállalás, főleg hogy egyelőre a zuhanórepülést sem sikerült megállítani.
S Besztercebánya fényében úgy fest: ehhez a szimpla irányváltás már nem is lesz elegendő.
S. Tóth János, a Metropol vezető szerkesztője
