– Ezt nem is láttam.

– Én sem. E kevéssé komplex párbeszéd két vívásértő szakember között zajlott a Syma-csarnok lelátóján a budapesti világbajnokságon. A kettős ráadásul fölöttébb boldog volt amiatt, hogy lemaradt a tárgyalt akcióról. Ez persze érthető, elvégre a beszélgetés apropóját az adta: Szász Emese szabad szemmel követhetetlen mozdulattal szúrta meg Jana Zverevát a női párbajtőrverseny negyeddöntőjében. Honfitársunk finom találatokkal hamar elhúzott, s magabiztosan győzte le ellenfelét. Sikerével eldőlt: a magyar válogatott megduplázza érmei számát, azaz Szilágyi Áron kardbronza után Szász is dobogóra állhat.

Ekkor már azt is tudni lehetett, hogy Sin A Lam nem lesz érdekelt az eredményhirdetésen. Ez a hír nem rázta meg az aréna közönségét, ám ha a dél-koreai nem Szásszal egy időben mérkőzik, akkor alighanem sok szurkoló koncentrált volna a föllépésére. Ennek az az oka, hogy a négy közé jutásért Britta Heidemann-nal találkozott, akivel a múlt évi londoni olimpia elődöntőjében is randevúzott. Az ázsiai vívó akkor meghökkentő zsűribaki miatt esett ki: német ellenfelét háromszor engedték támadni egy másodperc alatt, azaz lényegében addig szurkálhatott, amíg nem talált. Az ötkarikás játékok legszomorúbb jeleneteinek egyike volt, ahogyan Sin A Lam tehetetlenül, magányosan zokog a páston, miután az asztalnál tanácskozó bírók úgy döntöttek: vereséget szenvedett. Heidemann ezúttal nem bízta magát a hivatalos személyek jóindulatára: időn belül legyőzte riválisát, így a reváns elmaradt.

Ezt a találkozót a többi csütörtökön föllépő magyar már civil szerelésben nézhette. Révész Julianna a harminckettő között búcsúzott; a férfiaknál Imre Géza hamar kiesett, Boczkó Gábor jutott a legmesszebbre: a Rédli Andrást is kiejtő versenyző a negyeddöntőben maradt alul az olimpiai bajnok Ruben Limardo ellen. Az utóbbi a sportág globalizálódásának emblémája is lehetne. Neki köszönhető, hogy az, aki csütörtök délután kevéssé koncentráltan lépett be a budapesti létesítménybe, azt hitte, eltévedt, de legalábbis erős tudatmódosítót kevertek az italába. Merthogy egyéb indokot hirtelen nem könnyű találni arra, ha méretes venezuelai zászló az, ami először a látogató szemébe ötlik egy vívó-világbajnokságon. Az nem vitás: a dél-amerikai klasszis kiérdemli a rajongást. Ötkarikás aranyérme után a vb-n is finalista lett: Boczkó elleni sikerét követően imponáló produkcióval legyőzte a svájci Fabian Kautert is. A másik elődöntőben az észt Nyikolaj Novoszjolov egyetlen tussal nyert az orosz Pavel Szukov ellen.

E két férfi párbaj után lépett pódiumra Szász, aki a meglepetésre elődöntőbe jutó, mindössze huszonegy éves Julija Beljajevával rivalizált. És a fiatal észt nem elégedett meg addigi bravúrjaival: a két versenyző fej fej mellett haladt 11:11-ig, de akkor – a lelátón általános „nem igaz!” kiáltást eredményezően – Beljajeva két tussal ellépett. Szász a tribünön általános „igen!” kiáltást eredményezően egyenlített. Ezek után a hosszabbítás s egyetlen találat döntött: Beljajeva nyert, Szász Emese bronzérmet szerzett.

Azt észtek nem csupán ennek a részsikernek örülhettek: Novoszjolov könnyedén múlta felül az egész nap remeklő Limardót a férfidöntőben. S hogy „észtvilággá” alakuljon Budapest, arról Beljajeva gondoskodott: 15:14-re nyert Anna Szivkova ellen. A két győztes örömét mindenki észrevehette: a kettős nem gyors és követhetetlen mozdulatokkal ünnepelt.

Párbajtőr egyéni. Férfiak: 1. Novoszjolov (észt), 2. Limardo (venezuelai), 3. Kauter (svájci) és Szukov (orosz).

Nők: 1. Beljajeva (észt), 2. Szivkova (orosz), 3. Szász Emese és Heidemann (német).

Szász Emese az elődöntő után