E felszólítás jelzi: a német politika felső szintjeit is elérte a legújabb doppingbotrány, amelynek eddig nyilvánosságra került részletei alapján az NSZK nem csupán eredményeiben, hanem módszereiben is „konkurált” a kigúnyolt NDK-val. Igaz, e tekintetben alulmaradt keleti „testvérével” szemben...

Mindez abból az értekezésből derül ki, amelyet a berlini Humboldt Egyetem kutatói készítettek az illetékes tárca megrendelésére. A dokumentum – egyelőre – titkos, ám a Süddeutsche Zeitung munkatársai betekintettek a szövegbe, s megdöbbentő részleteket publikáltak. Az anyagból az derül ki: Nyugat-Németországban is szervezetten látták el tiltott, vagy akkoriban a vonatkozó listán még nem szereplő, de teljesítményfokozásra fejlesztett anyagokkal a sportolókat. A dopping Németországban 1950-től napjainkig című tanulmány szerint az NSZK-ban állami pénzből finanszírozták a tiltott szerek fejlesztését. Lényegében a munka koordinálására hozták létre a Szövetségi Sporttudományi Intézetet, s mintegy tízmillió márkát költöttek el a főként a freiburgi, a kölni és a saarbrückeni orvosi központban zajló tevékenységre. Előállítottak és gyártottak anabolikus szteroidokat, tesztoszteront, EPO-t is. A tanulmányt idéző lapnak a bennfentesek egyike citálta az illetékes elöljáró útmutatását: „Sportolóinknak ugyanolyan szolgáltatásokat és feltételeket kell kapniuk, mint a keletnémet versenyzőknek.”

A dolgozat kiemeli, hogy a futballisták is résztvevői lehettek az eredetileg az 1972-es müncheni olimpia sportsikereinek „elősegítése” miatt centralizált programnak. A labdarúgók hatszor is (1954, 1974, 1982, 1986, 1990, 2002) döntőt játszottak a világbajnokságon a vizsgált időszakban. A kutatók úgy vélik, több játékos már az 1954-es vb-n teljesítményfokozó injekciót kapott. Amint az köztudott, a német válogatott akkor a magyar csapatot győzte le a berni döntőben, és jó néhány tagja egyaránt sárgasággal került kórházba hamarosan...

Persze a „vádlottakat” sokkal szélesebb körben kell keresni. Megannyi sportoló, orvos, valamint politikus neve szerepelhet az anyagban. A német kormány éppen a személyiségi jogokra, s egyéb paragrafusokra hivatkozott, s ezért nem tette eddig elérhetővé az áprilisban elkészült dokumentumot. A sportért felelős belügyminisztérium szóvivője így kommentálta az ügyet: „A projekt lényege az, hogy szembenézzünk a doppingolással, tekintet nélkül arra, kik és mely intézmények vettek részt benne.” Bármi is a cél, Thomas Bach, a Német Olimpiai Bizottság elöljáróra nem késlekedne a publikációval, elvégre „a múlt megismerése hozzájárul a tiltott anyagok használata elleni harchoz”.

Minthogy senki nem akad, aki a titok őrzése mellett kardoskodna, a jogászokon a világ, s főként Németország szeme. Amint a prókátorok zöld utat adnak, a tanulmány mindenki számára hozzáférhetővé válik. Hogy senki ne kételkedhessen az ügy jelentőségében, arról Giselher Spitzer projektvezető gondoskodott, amikor az AP hírügynökségnek azt nyilatkozta: „Összefüggés van a kutatás, a tiltott anyagok, továbbá ezek használata között. Ezért hívjuk szisztematikus doppingolásnak.”

Ezek után nyilván lesznek majd, akiknek elnézést kell kérniük, amiért az ördögi módszerekkel dolgozó NDK-val szemben az erkölcs bajnokaiként tetszelegtek...