Murányi András: Nem mese ez, gyermek!
Most szórakozol, András?
A kérdés annyira váratlanul ért, hogy hirtelen a terem felső sarkai felé kezdtem pillantgatni, hátha meglelem a kandi kamerát. A világért sem, feleltem hökkenten, ám két zavarodott percnek így is el kellett telnie, mire leesett, hogy az a derék médiahallgató, aki az imént megkínált a felvetéssel, a feladat kiosztásánál valóban azt gondolta: szívatni tetszem őt és tanulótársait.
Előzőleg egy zászlót tettem eléjük. S arra kértem őket, írjanak róla egy papírt; bármit, ami eszükbe jut. Csakhogy első gondolatuk az volt: az Újpesti Dózsa sosem játszott BEK-elődöntőt a Bayern Münchennel, ekként az állítólagos 1974-es eseményre készített zászló kamu, s tréfálkozzak inkább az anyósommal.
Mély levegőt vettem.
Hogy tudniillik akkor most mindenki nagyon figyeljen, mert ezt csak egyszer mesélem el.
Szóval, drága gyermekeim, egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magyar futballnak nevezett, hm, vallásféle, minden honpolgárok legkisebb közös többszöröse, amelyet – bármennyire furcsállja is kis húszéves fejetek – anno dicsfény övezett világ- és Európa-szerte.
Ámulva hallgattak a ’65-ös FTC-ről, a Kőbányai Porcelán gyilkos centerhalfjáról, aztán Törőről, a sáros, mély talajú pályáról (vezette: Jaczina, gyengén), az 5000 nézős NB II-es meccsekről, a tökmagszotyisról, a téli edzőmérkőzés hümmögő publikumáról, Rudi bácsiról, az ezüstcipőről, a három hülyéről, az ezer góllal kitömött, térképen túli kiscsapatokról, a 22. sz. Volánról, a sorozatban hétszer bajnok Ú. Dózsáról, a szódásüveggel és kék igazolással baktató ikonikus technikai vezetőről, a csurig telt Népstadionról, a gyári munkás hétfői boldogabb munkakezdéséről, a ’74-ben – és tényleg – itt járt Gerd Müllerről, aki az 1-1 során egyszer pánikszerűen vágta ki a labdát az ötösről, pedig kisvártatva világbajnok középcsatár lett, az Albertet is kritizáló szakíróról, a Blaha Lujza teret betöltő marseille-i csöndről, Luxemburg grófjáról, a kidagadt verőerű, kockás zakós Mészölyről, az „itt, Csepelen semmi sem történt, Hungária körút”-féle vasspistás Körkapcsolásról, Döméről, a ’85-ös World Soccer-ranglistáról, a ’95-ös FTC-ről, az...
Az utóbbi tizenöt-húsz évről – a torzításokba és arroganciába ojtott inkompetens műveletek, valamint a kis országokéhoz képest is kínos eredménytelenség miatt – sokat nem tudtam mondani.
A múlt hónapról mit tudnék?
(a szerző a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese)
