Nem azért idézzük e cikket a sportoldalon, mert a reklámkészítést az olimpiai programba kerülésre esélyes szakágnak tartjuk, hanem mert az írás a hétfőn kezdődő budapesti vívó-világbajnokság reklámját dicsérte, amely a Deart Produkció, illetve Vermes Iván operatőr-rendező munkája. A hirdetésben Szilágyi Áron ötkarikás bajnok kardozó filmes karakterekkel párbajozik az „öreg” sportcsarnokban. És mindig nyer.

– Ez csupán annak juthatott az eszébe, aki soha életében nem vívott –rögzíti Szetey András, a hazai szövetség kommunikációs vezetője. Merthogy a sportág klasszisai nem úgy gondolnak magukra, mint Darth Vader és D’Artagnan kihívóira. Ennek megfelelően az ötlet egy kvázi kívülállótól, Vékássy Bálinttól, a vb szervezőbizottságának első emberétől származik.

– Mondhatnám, hogy isteni szikra volt a Mint a moziban tematika, de nem lenne igaz. Korábban, a kajakosoknál is próbálkoztunk hasonló megoldással – feleli kérdésünkre az elöljáró, aki nem véletlenül indult újra ebbe az irányba,mert –mint kiemeli – „nem elsősorban a sportág rabjait kell meggyőznünk arról, hogy érdemes jegyet váltani a versenyre, hiszen ők egyébként is eljönnek a Syma-csarnokba, hanem a bizonytalanoknak kell valami vonzót mutatnunk”.

Úgy véli, új nézőket új eszközökkel és témákkal lehet megszólítani. Arra a felvetésre, nehéz volt-e elfogadtatniuk a vívók vezetőivel az innováció fontosságát, határozott nemmel válaszol. Ezt erősíti meg Szetey is: „Csampa Zsolt szövetségi elnök és stábja azonnal felismerte, milyen ígéretes a kezdeményezés.”

Nem csupán idehaza, de külföldön is általános lelkesedést váltott ki a marketingkampány. A tematikus poszteren feltűnt már Elisa Di Francisca, az olaszok tőrzsenije vagy Nicolas Limbach német kardklasszis is. Nem szólva arról: megannyi reklámokkal foglalkozó médium méltatta a munkát.

A filmet kísérő meghökkentő figyelem akár útmutatást is adhat a kevéssé fókuszban lévő sportágak számára. A hagyományos megoldások helyett a kreativitás hozhat sikert az olyan sporteseményeknek, amelyek nem arról híresek, hogy a feketepiacon az egekbe szöknek a jegyáraik.

– Nincs egyetlen üdvözítő recept, de az biztos: másra van szükség. Úgy értem, a sportot nehéz eladni, ezért a tradíciókat megőrizve, de korszerű keretben kell tálalni az ajánlatunkat –mondja Vékássy.

Persze a vívás helyzete bizonyos szempontból különleges: van egy Szilágyija. Minden érintett megemlíti, hogy London olimpiai bajnoka a projekt kulcsszereplője. A versenyzőt a legszimpatikusabb magyar sportolók között tartják számon: szerény, intelligens, alázatos. „Pontosan olyan, amilyennek a vívók látni szeretnék magukat” – összegez Vékássy.

Nem feltétlenül azért, mert Szilágyi a lézerkardos ellenfelét is felülmúlja a reklámban. Ám ennek is köszönhető, hogy lapunk értekezleteinek egyikén több, a pást iránt legalábbis visszafogott érdeklődést tanúsító kolléga egyszerre kérdezte meg: ez az a film, amelyikben a Szilágyi vagdalja a mozihősöket?

Ez az.

Az ötletgazdák és a készítők fölényesen nyerték az asszót.

Utószó

„Ő egy hozzá nem értő ejtőernyős. Politikai vonalon került oda, és talán most már sikeresen meg tudja különböztetni a párbajtőrt a kardtól” – így emlékezett meg Kovács Tamás korábbi szövetségi kapitány Csampa Zsoltról, a vívószövetség elnökéről. Ehhez hasonlóan erős mondatok szerepelnek Serényi Péter Parádriposzt című, Kovácsról szóló kötetében, amely nemrégiben jelent meg. Az illetékesek a budapesti vb elé időzített bemutató után azt tervezték, hogy a verseny helyszínén területet bérelnek, s dedikálást tartanak, valamint értékesítik a könyvet. Ám a premier után a vívószervezet úgy döntött: nem ad teret a kiadónak. Arra a kérdésre, hogy a reakciónak van-e köze az éles bírálatokhoz, Szetey András sajtófőnök így felelt: „A szövetség a vb végéig semmiképpen nem foglalkozik a könyvvel, illetve az abban leírtakkal, mert a hazai világverseny sikerére koncentrál. Ami a konkrét ügyet illeti: a kiadó valóban bérbe szeretett volna venni területet, de a szövetség nem írt alá erről szóló megállapodást. A kötetet a vb előtt publikálták, s abban a sportági vezetést igen súlyos bírálatok érik, a szervezet irányítóit hozzá nem értéssel vádolják. Ennek fényében nem az a furcsa, hogy a szövetség nem állapodott meg a világbajnokság helyszínén történő értékesítésről, hanem az a furcsa, ha ezt valaki furcsának találja.”