Ugyanez nem mondható el az első helyről leszorított Manchester Unitedről, amely inkább a „családi ékszer” kategóriába sorolható. A 3,17 milliárd dollárt érő, újabb mesés szponzori szerződéseket kötő sportvállalkozás a Glazer famíliájé, amelynek portfóliójához tartozik a Forbes-rangsor huszonnyolcadikja, a Tampa Bay Buccaneers amerikaifutball-csapat is.

Nem csupán ez az utóbbi:, hanem egyetlen NFL-együttes sem fért fel a dobogóra. Az emelvényt kisajátították a futballcsapatok. A RealMadrid és az MU mögött a nyáron Neymarral erősödő, s ezzel új üzleti lehetőségekhez jutó Barcelona a harmadik. (A Brand Finance elemző cég összeállításában a Bayern München vezet az MU, a Real Madrid és a Barcelona előtt.) A sorrend messzemenően igazolja azt, hogy a futball a globális szórakoztatóipar sportszekciójának az uralkodója. Jellemző, hogy a katalán óriásnak 61 millió rajongója van a Facebookon és a Twitteren. Ennyi harminc NFL-együttesnek összesen sincs…

Igaz, ez nem jelenti azt, hogy az NFL-nek válságforgatókönyvet kellene készítenie, sőt… Lényegében a liga összes szereplője helyet kap a félszázas listán, azaz már maga a részvétel belépő a legértékesebb sportvállalkozások közé. Az első tíz között még kiegyensúlyozott a verseny a labdarúgás és az amerikaifutball között, az első ötvenben viszont meghökkentő a „tojásosok” fölénye.

Az is sokat elárul a sportágak üzleti potenciáljáról, hogy az előbbieken kívül csupán baseball-, észak-amerikai profi jégkorong- és kosárlabdacsapat, valamint Forma–1-es istálló szerepel a legjegyzettebbek között. Mindennek tetejébe, ha a Ferrarival és a McLarennel nem számolunk, Európából csupán a labdarúgás képviselői versenyképesek a tengerentúli bajnokságok reprezentánsaival. Ám a futball helyzete azért is tetszik erősnek, mert zárt, szigorúan szabályozott, közösen elfogadott üzleti alapvetésekkel aládúcolt liga nélkül működik. Éppen ez lehet az oka annak, hogy a topteameken kívül csupán néhány együttes van a csúcson. Ha a labdarúgás hasonló szisztémában működne, mint az NFL, azaz a legjobbak külön társaságot alapítanának, akkor komoly meccs alakulna ki a két csúcstermék között.

Erre most nincs esély, nem úgy, mint a mind dinamikusabb növekedésre. A labdarúgás újkori diadalútja nem független a távoli piacok meghódításától, de most az amerikaifutball profitálhat a kolonializációból. Indiában januárban startol a liga hat helyi, egy Srí Lanka-i és pakisztáni együttes részvételével. Ha a bajnokság népszerűvé válik, az millió dolláros hasznot s több tízmillió újabb rajongót hozhat a sportágnak. Igaz, ehhez a krikett hegemóniáját kellene megtörni a térségben.

Ha nem sikerül, akkor sincs ok a szomorkodásra, a legértékesebb egynapos sportesemény belátható ideig még a Super Bowl, vagyis az NFL-döntő lesz. Az elitben föllelhető a Bajnokok Ligája fináléja is. Érdekesség, hogy a sportolók mezőnyében korántsem ilyen szembeszökő a futballisták fölénye. Sőt… „Egyéniben” kiegyensúlyozott a vetélkedő: Tom Brady NFL-irányító és Cristiano Ronaldo Real Madrid-ideál mellett LeBron James és Kobe Bryant kosárlabdázó, Roger Federer teniszező, Usain Bolt sprinter vagy Phil Mickelson golfozó is a topkeret tagja.

Mindent egybevetve kétségtelen: a labdarúgás és az amerikaifutball áll a sportüzlet csúcsán. E két „rivális” gazdasági erejét tényleg csak akkor lehetne összevetni, ha a Barcelona, a Real Madrid, a Bayern München, az MU, a Milan és a többi embléma az NFL-hez hasonló zárt ligába tömörülne.