Hatvanhat kiló párizsi

Zavarban lehettek a nézők Párizsban, hogyan is köszöntsék az utolsó szakaszon győztes német Marcel Kittel mellett a francia utak új királyát: tapsoljanak vagy inkább fütyüljenek? Christopher Froome úgy nyerte meg a vasárnap zárult Tour de France-t, ahogyan csak a legnagyobbak képesek, a brit sportoló végig dominálta a mezőnyt.

„Vroome, Vroome” – viccelődtek az angol lapok, a motor hangját utánozva. Fölényére jellemző, hogy amikor a kerékpárosok között rettegett eléhezés őt is elérte a hegyen, és ereje megroppant, még akkor is növelte előnyét Alberto Contador kétszeres Tourgyőztessel szemben. Az embernek az a benyomása támadt, hogy az összetettben tetemesnek mondható ötperces előny lehetett volna több is, ha Froome utolsó engeriatartalékait is mozgósítja. A sportág legtapasztaltabb szakíróinak egyike, Paul Kimmage így összegez: „Ha nem doppingol, akkor minden idők legnagyobb kerekese.”

Itt van a kutya elásva. Az utóbbi évek botrányaiba belefáradt néző nem ilyen bajnokra várt. Könnyebb lenne ünnepelni egy állandóan visszaeső, majd mégis erőre kapó, a hegyeken kegyetlenül szenvedő, és a végén néhány másodperces előnnyel Párizsba érkező sportolót. Valakit, aki arcán viseli, hogy ezt a háromhetes tortúrát nem is lehet végigcsinálni. Olyan ez, mintha az atlétikát szeretők annak drukkolnának, hogy a nyertes lassú idővel nyerje a százméteres síkfutást, mert akkor hinni tudnak benne.

Nem Froome tehet róla, hogy a néző tudathasadásban szenved, és gyakorta az ellen drukkol, amiről ez a sport szólna. Az elmúlt évtized nagy bajnokai meggyőző magabiztossággal kérték ki a doppingra utaló kérdéseket, míg a kommentátorok, szervezők és szponzorok egységfrontba tömörülve védték a sztárt és a sportot a csalást kiáltóktól.

Aztán kiderült, hogy a lehurrogott keveseknek volt igazuk. Míg a doppingolt sztárok a tisztaság látszatában ünnepelhették serlegeiket, Froome-nak a csalás látszata jut. És lehet, hogy ő valóban tiszta. A Sky-csapat legalábbis mindent megtesz, hogy kapitányának teljesítményét megindokolja. A brit doppingellenes ügynökség a sztár összes egészségügyi adatához egész évben hozzáfér, de még a legnagyobb francia sportlap is beleolvashatott az aktába. A rendkívüli teljesítményugrás kiindulópontja állítólag egy bilhariózis nevű megbetegedés. A kenyai születésű Froome-ot 2010-ben támadta meg a szubtrópusi vérparazita. Azt beszélik, a tizennyolc hónapos lábadozás alakította át a testét úgy, hogy visszatérése után a hegyek királyává válhasson.

Testmagassága 185 centiméter, de a súlya mindössze 66 kilogramm. Izomból ilyen arányú fogyást elérni szinte képtelenség, márpedig húszgrammonként egy Watt teljesítményt spórol a kerékpáros. Amikor az embert már kezdik meggyőzni az érvek, érkezik is a suttogás a túloldalról. Állítólag az idei olasz körversenyen, a Girón egy új szer debütált: a Gas6. A peptidhormon az E PO-t váltja ki, csak még erősebb, és állítólag a Sky korábbi edzője, Geert Leinders részt vett a fejlesztésében.

Nem lehet igazságot tenni. Ha Froome tiszta, akkor e cikk szerzőjének is bocsánatot kell kérnie, hogy nagyszerű teljesítményét nem részletezte kellőképpen a sok doppinggyanúsítás helyett. Ha csalt, akkor beállt azok közé, akik ezt a helyzetet előidézték. A kerékpársporton még mindig osztoznak a tisztességes újrakezdésért harcoló versenyzők, edzők, tudósítók és szponzorok, valamint a soha semmiből nem tanulók. Amíg a két tábor társbérlete a Tour, addig a méltatások is feltételes módban maradnak.

Froome: ment, akár a motor
Froome: ment, akár a motor
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.