Szlovákia szolidabban „focizik”
Végre Szlovákia is csatlakozik a civilizált európai országokhoz! Egyik nagy óhajom válik valóra, mert megkezdődhet a nemzeti stadion építkezése, nem egészen két év múlva nem kell majd szégyenkeznünk a düledező sporttelepek miatt! – szakad ki a sóhaj Ivan Kmotrikból.
Az anyai ágon csallóközi gyökerű, magyarul is jól beszélő, ötvennégy éves multimilliárdos két évtizede lépett be a futball világába, amikor megvásárolta a pozsonyligetfalui kis klubot, az Artmedia Petrzalkát, s fokozatosan felvitte a szlovákiai élvonalba, sőt a BL csoportkörébe is. Kmotrik az FTC-re is szemet vetett, de aztán – éppen öt éve – a legnépszerűbb szlovákiai labdarúgóklub, a Slovan Bratislava többségi tulajdonosa lett. (A ligeti csapat pedig kimúlt.) A pozsonyiak nagy játékosvásárlásba kezdtek, amelynek eredményeként két éve – az AS Roma kiejtésével – bejutottak az Európa Liga csoportkörébe. Kmotrik ekkor tudatosította újra, hogy korszerű stadion nélkül legfeljebb megtűrt szereplők lehetnek a kontinensen.
Ekkorra ugyanis a Slovan otthona, a szebb napokat látott téglamezei stadion düledező lelátóival életveszélyessé vált. Szlovákia fővárosának egyetlen, viszonylag ép disznómezei (Pasienky) létesítményét, a csődbe jutott Inter Bratislava néhai otthonát európai kupák csoportmérkőzéseire és válogatott találkozókra –úgy-ahogyan – alkalmassá tették, de az öltözőkből így is csaknem egy kilométert kell gyalogolni a romos alagúton, olykor különböző rovarok kíséretében. Az egyetlen elfogadható helyszín a nyolcezer férőhelyes, pályafűtéses zsolnai stadion.
Két éve Robert Fico első kormánya hetvenmillió euróból akarta felépíteni a nemzeti stadiont. Ám ő a kabinetjével együtt megbukott, a helyébe lépő Iveta Radicová pedig keresztülhúzta a terveket. Azért is tett így, mert kiderült, hogy a 2011-es jégkorong-világbajnokság helyszínei egyikének, a pozsonyi téli stadionnak az átépítése az eredetileg tervezett 41 millió eurónak jóval több mint a dupláját emésztette fel: a végösszeg 96 millióra rúgott. Időközben a pragmatikus politikus asszony is leköszönt, a futballrajongó miniszterelnök viszont visszatért, s az idén tavasszal nagyszabású tervvel rukkolt ki.
Eszerint tíz év alatt huszonegy ódon szlovákiai stadiont újítanának fel – a többi közt Dunaszerdahelyen is – korszerű, a helyi igényekhez alkalmazkodó típustervek alapján. Az állam összesen 45 millió eurót ígért, azaz legföljebb a költségek hatvan százalékát állná, a többit a helyi önkormányzatok és az érintett klubok, esetleg magánvállalkozók fizetnék. A kabinet azt is rögzítette: egy évtizedig a költségvetésből esztendőnként négy és fél millió eurót utalna át, de csak oda, ahol az önrészt már előteremtették. (Egyelőre csupán a nagyszombati – trnavai – stadion korszerűsítése kezdődöttmeg.)
Ugyanakkor – a gazdasági válságra és a kiürült államkasszára hivatkozva – a jelenlegi pozsonyi kabinet lényegesen mérsékelte a két évvel korábbi nagyvonalú ajánlatot: a nemzeti stadion felépítésére legfeljebb 27 millió eurót szánna, s azt is több részletben folyósítaná. Kmotrik nem repesett a boldogságtól, de nem is elégedetlenkedett. – Pénzínséges időkben a szerényen csordogáló állami támogatást is meg kell becsülni – mondta, aztán belevágott a munkába. Egyelőre erőgépek bontják a lelátókat, de már elkészültek a látványtervek.
– A modern, huszonkétezer nézőt befogadó stadion – a mélygarázsokkal együtt – hetvenmillió euróba kerül – említi a Slovan-tulajdonos. – Ezenkívül – kizárólag magánbefektetésből – bevásárlóközpontot és többemeletnyi luxuslakást, irodaházakat építünk a szomszédban. Itt kap majd helyet a Szlovák Labdarúgó Szövetség is. A másik oldalon, a jelenlegi általános iskola épületében futballakadémiát indítunk be műfüves pályákkal, diákszállóval és állami támogatással. A romok eltakarítása négy hónapig tart, az építkezés tizennyolcig, legfeljebb húsz hónapig. Két év múlva már itt játszhat a Slovan és a válogatott is – bizakodik Kmotrik. Kérdem tőle, miként tudják majd megtölteni a lelátókat, hiszen az előző évadban a pozsonyi csapat bajnok és kupagyőztes is lett, ennek ellenére az átlagos hazai nézőszáma mindössze 2428 volt, kétszázzal kevesebb az amúgy is szerény országos átlagnál.
– Egyetlen kitörési pontot látok a labdarúgás felpezsdítésére és a milliós veszteségek mérséklésére, éspedig a cseh, szlovák liga visszaállítását – említi Kmotrik. – A szlovák piac ugyanis kicsi és szürke. Amíg klubunk jégkorongozói az országos bajnokságban szerepeltek, háromezernél többen ritkán gyűltek össze a lelátókon. Tavaly már az orosz KHL-ben játszottunk, s az átlagos nézőszám tízezerre emelkedett. Akkora érdeklődés nyilvánult meg a meccsek iránt, hogy a bérleteseken kívül mások csak internetes árverésen juthattak belépőhöz, minimum ötven-hatvan euróért. Szerintem a Slovan–Sparta vagy a Slovan–Slavia futballmeccsre, s akár a Brno meg az Ostrava pozsonyi vendégjátékára is megtelne az új stadion. A régi-új liga megteremtése esetén a mostaninál több szlovákiai szponzor pénztárcája nyílna meg, a jelenlegi többszörösére is emelkedhetnének a reklámbevételek. A zsolnaiakhoz, a nagyszombatiak hoz és a trencséniekhez hasonlóan igyekszünk szót érteni a cseh partnerekkel, valamint az UEFA vezetőivel. Michel Platini, az európai szövetség elnöke tud a közös projektről, s várja a tervezet elkészítését. Rákérdezek, vajon az mikorra készül el. Magyarul feleli: – Minél előbb, annál jobb…
