Wimbledon nem családbarát
Eddig rendben is van, de a csúcstalálkozóig vezető emelkedő a havas hónapok magyar útjait idézte: tele volt olyan kátyúval, mely a legjobb járgányokat is tengelytöréssel fenyegeti. Ennek megfelelően az idei nyílt angol bajnokságon sorra buktak el a nagy esélyesek. Ki gondolta volna, hogy –tarsolyában a nyolcadik Roland Garros-trófeával – Nadal már a nyitóforduló után a visszaúti repülőjegy megvásárlásával kénytelen foglalkozni; hogy a „halálcsoportnak” nevezett alsó ági társaságból a második fordulóban kijátssza magát a címvédő Federer, a Wimbledonban egyszer már nagyot dobó Tsonga. Murray mások kiesése miatt is megtisztított terepen haladhatott előre. Noha a legjobb nyolc között Verdasco (nagyon), majd az elődöntőben Janowicz (kicsit) megizzasztotta, mindkettő olyan mérkőzés volt, amelyen érezni lehetett: tudása, tapasztalata kisegíti a gödörből a britet.
A döntőbe a másik oldalról érkező Djokovics tulajdonképpen egyetlen komoly mérkőzést vívott: a Del Potro elleni meseszerű elődöntőt, a torna legjobb találkozóját. Ám a szerb játékos két nappal később mentálisan és fizikálisan is elcsigázottan lépett pályára; a csaknem ötórás meccs minden terhét magával hordozta a döntőben is. Nem tudta igazán megszorongatni Murray-t, s még csodafegyverét – talpra állás vert helyzetből – sem volt képes bevetni. Bár... Amikor a tornagyőzelemért adogató Murray harmadik meccslabdáját is hárította, a nézőt elfogta az az érzés, hogy ha „Djoko” bevisz még egy ütést, akkor akár megrendítheti vetélytársát. A közönség kedvence láthatóan megingott, ám – noha a hőségtől és a stressztől holtfáradtnak tetszett – nagy lelkierővel összeszedte magát, mert ő is sejtette: ha elveszti a harmadik szettet, attól kezdve (hiába a 2:1-es játszmaállás) a világelső „visszatérhet”.
A wimbledoni trófea nem érdemtelenül került Murray birtokába: a skót megdolgozott érte, hogy 77 év után végre ismét brit játékos ülhessen a füves pályás tenisz trónján. A diadalmas játékos remek esztendőt tudhat maga mögött: bár a múlt évi wimbledoni döntőben kikapott Federertől, a londoni olimpia csúcstalálkozóján visszavágott a svájcinak, majd a mostani siker előtt Queen’s viadalán is tornagyőzelmet aratott. Így sorozatban 18 mérkőzést nyert meg füvön, nem beszélve arról, hogy győzött a US Openen – az volt pályafutása első Grand Slam-diadala –, s januárban a döntőbe jutott Melbourne-ben is.
S hogy mi újat hozott az idei Wimbledon? A sok orvosi papírral való visszalépés, mérkőzésfeladás különös ugyan, de nem egyedi. Beszélnek arról, hogy a fű minősége rosszabb volt, mint korábban, ám a sorozatos sérülésekre ez még akkor sem ad helytálló magyarázatot, ha tudjuk: hiába ugyanaz a gyep mindenki számára, a játékstílus, a testalkat döntő lehet abban, miként reagál valaki az esetleges változásokra. Hajlunk azonban arra, amit Navratilova fogalmazott meg még a torna előtt: időszerű lenne, ha Wimbledon is törölné a játékrendből a vég nélküli ötödik szetteket (a 70:68-as eredményhez vezető „mindhalálig” csatákat). A zárójátszmára is be kellene vezeti a tie-breaket, s talán az sem volna szentségtörés, ha – a nők mérkőzéseihez hasonlóan – a férfiak meccseit is két nyert játszmáig vívnák. Gyanítható ugyanis, hogy a feszített versenyprogram, a hétről hétre zajló folyamatos megméretés, a salakról fűre, a fűről kemény pályára való gyors átállás a kelleténél jobban megviseli a szervezetet.
A nagy lemorzsolódásban az őrségváltásnak csak halvány kontúrjai sejlettek fel: a lódzi óriás, Janowicz akár már ebben az évben helyet kérhet magának a top 10 mezőnyében, s Tomic szintén beválthatja a reményeket. Ezzel együtt Murray, Djokovics s – a kínos bukás ellenére – Nadal és Federer továbbra is a mezőny előtt magasodik; most „csupán” annyi bizonyosodott be: a szuper kvartett sem verhetetlen.
A hölgyeknél még kevésbé valószínűsíthető az élen lévők detronizálása, noha e mezőnyben hamarabb elfogytak a sztárjátékosok, s az elődöntőbe a negyedik kiemelt Agnieszka Radwanska mellett a 15. Bartoli, a 20. Flipkens és a 23. Lisicki jutott be. A legjobb eséllyel a legkisebb rangsorszámú német pályázott a tornagyőzelemre, miután nagy skalpokat gyűjtött be (Schiavonéét, Vesznyináét, Stosurét, Serena Williamsét, Kanepiét, Radwanskáét: nem akármilyen kollekció), ám a sorsdöntő hetedik mérkőzésen, amilyen szembeszökő, olyan meghökkentő módon megijedt a lehetőségtől. Ki tudja, mikor jut ismét ilyen közel az aranykapuhoz, hiszen egyértelmű, hogy Serena Williams, Sarapova és a sérülés miatt visszalépő Azarenka jóval előtte – meg a többiek előtt – jár.
Bartoli kapcsán ki kell emelni, hogy szettveszteség nélkül célba érni egy Grand Slam-viadalon: ritka bravúr. A huszonnyolc esztendős francia hölgy tornagyőzelme egyrészt a körülmények szerencsés alakulásából, másrészt hosszú esztendők rengeteg munkájából fakad. Meg talán az edzőcseréből is. Ezen a szinten már nem teniszezni kell megtanítani valakit, még csak nem is a megrögzött ütések változtatását kell szorgalmazni, hanem mindenekelőtt mentális támaszra van szükség. Murray a volt világelső Ivan Lendlben, Bartoli pedig a 2006-ban Wimbledonban (is) győztes Amelie Mauresmóban találta meg mentorát. S nyilván az sem véletlen, hogy a brit és a francia versenyző – részben vagy egészen – szakított a családi szaktanácsadóval. Murray édesanyja irányítja a brit Fed Kupa-válogatottat, ám fia dirigálását már régen átadta másnak, miként Walter Bartoli sem edzi már leányát, felismerve azt, hogy a szülői szál fenntartása a versenysportnak ezen a szintjén –minden jó szándék ellenére – többet árt, mint használ...
Cseh bukta
A kétszeres budapesti Grand Prix-nyertes Szávay Ágnes – betegsége miatt – már befejezte pályafutását, ám ismét van egy Ági, akiért érdemes szurkolni a Római Teniszakadémián zajló rangos WTA-tornán. A szabadkártyával a 235 ezer dollár összdíjazású viadal főtáblájára meghívott tizenkilenc esztendős szolnoki Bukta – a WTA-rangsor 433. helyezettjeként – csaknem háromórás meccsen legyőzte a rangsor 175. helyén álló, tapasztalt Grand Slam-résztvevő cseh Sandra Zahlavovát (6:1, 4:6, 7:6), ezzel harminc WTA-pontot máris megszerzett. A mai folytatásban délelőtt 11 órától Jani Réka, illetve Lukács Vanda mérkőzik grúz, valamint horvát vetélytársával a legjobb 16 közé jutásért, a centerpályán szerepel a másodikként kiemelt francia Alizé Cornet (31.), délután négytől lesz Babos Tímea és a szerb Fed Kupa-válogatott Krunics találkozója, majd zárásként az elsőként rangsorolt cseh Lucie Safarova (30.) játszik az orosz Szolovjevával. (Tudósítónktól)
