Brit uralkodó
A nőknél a másodjára döntőző Bartoli kissszony huszonnyolc esztendősen nyerte élete első Grand Slam-viadalát. Igaz, aranymeccse nívója igencsak elmaradt a várakozásoktól. S nem azért, mert az esélyes sztárok helyett szerényebb rangsorszámú játékosok, így a 15. és a 23. kiemelt csatázott egymással, elvégre ettől még kerekedhetett volna jó derbi a két azonos képességű teniszező párharcából. Leginkább az volt a gond, hogy egyoldalúra sikeredett az ütögetés.
A korábban a világelső Serena Williams (1.) és a tavalyi finalista Agnieszka Radwanska (4.) ellen is remek formában játszó német Sabine Lisicki egysze rűen „begörcsölt” a nagy lehetőség kapujában. Tudásának, Wimbledonban látott produkciójának talán ha húsz százalékát mutatta meg pályafu tása talán legfontosabb fellépésén. Így aztán a derék francia robotos, az esztendők óta a sztárok mögötti élbolyhoz tartozó Marion Bartoli átsétált az aranykapun.
Komoly ellenállás nélkül söpörte be a győzelmet, s valósította meg élete álmát (6:1, 6:4). Rászolgált a sikerre, hiszen bő egy évtizede brusztolt azért, hogy csúcsra érjen, ez volt a 47. Grand Slam-próbálkozása, s az első nagy diadala. Egy alkalommal, 2007-ben már eljutott a wimbledoni fináléba, de akkor Venus Williams ellen esélytelen volt.
Most azonban, csaknem huszonkilenc esztendősen élni tudott a váratlan lehetőséggel, s a szorgalom és megbízhatóság bajnokaként vonul majd be a tenisztörténelembe. Aligha lesz még egyszer Grand Slam-bajnok, miként a 23 esztendős Lisickinek is sokat kell majd talpalnia azért, hogy még egyszer ilyen közel kerüljön a nagy cél eléréséhez. Ahhoz, hogy Steffi Graf 1999-es sikere után ismét legyen wimbledoni bajnoknője a német teniszsportnak.
Ami a briteket illeti, jóval távolabbra kellett visszanyúlni a sportági történelemben, hogy bajnokra találjunk: hetvenhét esztendővel ezelőtt ünnepeltek utoljára hazai győztest a legnagyobb tradíciójú tenisztornán. Andy Murray már évek óta próbálkozott Fred Perry nyomdokaiba lépni, s noha a US Openen már begyűjtötte pályafutása első Grand Slam trófeáját, az otthon zöld füvén még nem tudott diadalmaskodni. Leszámítva persze a múlt évi ötkarikás játékokat, amikor a Wimbledonban albérletező olimpián otthon tartotta az aranyérmet.
Most még tovább lépett, hiszen felért a csúcsra, s a világelső Novak Djokovics a vártnál könnyebb legyőzésével megszerezte a nem hivatalos füves pályás világbajnoki címet. A centerpályán gombostűt sem lehetett leejteni, David Cameron brit miniszterelnöktől Tomiszlav Nikolics szerb államelnökig, Wayne Rooneytól Victoria Beckhamig, politikusok, sportolók, zenészek, celebek sokasága jelent meg a páholyokban, sok ezren dzsemboriztak a stadionon kívüli Henman-domb kivetítője előtt, megfizethetetlen áron kínálták a feketepiacon a döntőre szóló belépőket, húszmilliós nézettséget regisztrált a televízió, azaz egész Anglia a Murray-mánia lázában égett.
A világelső szerb 11:7-re vezetett egymás elleni csatáik örökmérlegében, ő nyerte az utolsó három mérkőzésüket, a többi közt az Australian Open januári döntőjét is. Murray esélyeit viszont a tizenegy hónappal ezelőtti olimpiai elődöntős siker és a hazai publikum támogatása növelhette. S az, hogy míg a szerb kínkeserves, „vég nélküli” csatában kerekedett felül a Del Potro elleni fantasztikus elődöntőben, addig Murray ennél jóval kisebb erőfeszítések árán, de 0:1-ről fordítva lépett túl a jövő nagy reménységén, a lengyel Janowiczon.
Valamivel pihentebb és – mint a döntőben kiderült – jóval motiváltabb volt. Jobban akarta a győzelmet, mint a kicsit fáradtnak, enerváltnak tűnő Djoko. A szerb csak időnként villantott fel valamit nagy küzdeni akarásából, csak néha tetszett úgy, hogy „harap” a siker érdekében. Volt is néhány lehetősége, hogy visszajöjjön a gödör mélyéről, riogatta az angolt és a közönséget, amikor Murray szervájánál három meccslabdát is hárított, ám Ivan Lendl tanítványa behúzta a mérkőzést (6:4, 7:5, 6:4). A látottak alapján teljesen megérdemelten nyert, s lett Wimbledon ura.
Római rajt
Wimbledonból érkeztek a Duna-parti Római Teniszakadémián ma kezdődő 235 ezer dollár összdíjazású Hungarian Grand Prix főszereplői, így a magyar közönség a női tenisz-világranglista közvetlen élmezőnyéhez tartozó játékosokkal ismerkedhet meg, s négy magyar versenyző is helyet kap a budapesti torna harminckettes főtábláján. Babos Tímea saját jogon, a feltörekvő generációt képviselő Jani Réka, Bukta Ágnes és Lukács Vanda pedig a rendezőt megillető szabadkártyás indulás lehetőségével lép a salakra.
A mai nyitónapon 11 órától négy mérkőzést rendeznek a centerpályán. Délután négykor kezdődik Bukta Ágnes és a cseh Zahlavova találkozója, utána pedig a harmadik helyen kiemelt román Halep (WTA 31.) és a bolgárból kazahhá lett Karatantcheva – nagy csatának ígérkező – rangadója következik. Kedden kerül programba Babos Tímea és a másik két magyar szereplő, s aznap játszik az első helyen kiemelt cseh Safarova (30.) és a második helyen jegyzett francia Cornet (31.) is. (Tudósítónktól)
