Pénzosztás: Ma ez a beszéd
Bár erről a pénzről 2013-ra szóló juttatásként beszéltek, a szakállamtitkárság –lapunk kérdésére küldött – válaszából kiderül: a teljes összeget 2014. május 31-ig folyósítják. Ám talán a „mennyit?” és a „mikor?” kérdésnél fontosabb az: „mire?” Megkérdeztük a kormány illetékeseit, hogy nyilvánosságra hozzák-e az elfogadott sportági stratégiákat, és azt a feleletet kaptuk: a szövetségek érdeke a dokumentumok mind nagyobb publicitása, ám azok közzétételéről maguk döntenek.
A favoritok többsége ugyancsak így gondolja: az érintettek többsége elérhetővé tette a fejlesztési anyagát. Ám némelyikben nem sok köszönet volt... A vívás, a legsikeresebb magyar sportágak egyike Hagyomány és megújulás címmel publikált szövege igen alacsony nívót képviselő program. A készítők „közép- és hosszútávú sportágfejlesztési stratégiaként” azonosított dokumentuma hemzseg a súlyos nyelvhelyességi hibáktól, valamint a közhelyektől. Ám a frázisok felsorolása érdemmé válik, mert az eredetinek szánt gondolatok legalábbis meghökkentőek. Megtudhatjuk például, hogy a vívás nemzeti érték, elvégre „szabadságharcaink, ellenállásunk alapját adta ez a tudás”.
Szerény történelmi ismereteink alapján a hadászatban nem volt magyar specialitás a kard használata, és egyáltalán: hogy jön ez ide? (Persze tudjuk, hogy jön, hiszen a szabadságharc máig tart.) Az idézet csak csepp a tengerben. Az úgynevezett koncepcióban efféle mondatok sokaságát lelhetjük föl: „Bízunk a vívás nemzeti sportág rangra emelkedésében, az állami források sportágba történő fokozottabb és célirányos stratégiánknak megfeleltetett programjainkra, a meghirdetett módon programfinanszírozás formájában történő beáramlásába.” Úgy tetszik, helyesírás-ellenőrző sem volt kéznél: „A sportági megújulás új utjait (sic!) szükséges keresni, de szélesebb spektrumban, mint csupán az eredményesség értékmérőjén keresztül.”
A pálmát viszont alighanem az viszi, hogy a hosszú távú stratégiában közlik: megalkotása előtt átfogó analízis nem készült. A vonatkozó citátum: „Átfogó elemzés eddig nem történt, így a célok kitűzése és a modellalkotás előtt is problémák mutatkoznak.” Mindezek ellenére a miniszterelnököt és környezetét sikerült meggyőzni, elvégre a vívók helye nem volt veszélyben a tizenhatok között. Ez remélhetőleg annak köszönhető, hogy készült javított verzió a „viccváltozat” helyett. De nem csupán a tréfaprogramok, hanem a megfelelő szakmai színvonalon írt anyagok is vetnek fel kérdéseket. Merthogy megannyi sportág „jelentkezik be” az iskolai rendszerbe.
A vívók éppúgy elképzelhetőnek tartják a fegyverforgatás kötelező oktatását, miként az asztaliteniszezők az intézmények felszerelését pingpongasztalokkal. És akkor még az extra röplabdahálók és a birkózószőnyegek is megjelenhetnek a tanintézetekben. Arról nem tudunk, hogy készült volna vizsgálat, amely azt kutatná, miként hatnak egymásra a különféle programok. Eddig nyilvánosan nem volt szó arról, ki felel a munka koordinációjáért, minek nyomán nem kereszteznék egymást a szövetségi elképzelések. Egyelőre azt sem tudni, melyik sportág pontosan mennyi pénzt kap: az előirányzatokat a támogatási szerződésekben rögzítik majd. Annyi biztos: pénzhez jutnak a szervezetek. Így válik az adakozás sportpolitikává.
Tizenhatos keret
A kiemelt sportágak: asztalitenisz, atlétika, birkózás, cselgáncs, evezés, kajak-kenu, kerékpár, korcsolya, ökölvívás, öttusa, röplabda, sportlövészet, tenisz, torna, úszás, vívás.
