Ha a számok nem hazudnak – márpedig azok nem szoktak –, akkor a magyar labdarúgás jövője annál is reménytelenebb, mint azt a legpesszimistábbak gondolják. Az akadémiai nevelés például messzemenően hatástalan: az efféle intézményből kikerülő játékosoknak mind össze a hat százaléka válik profi futballistává, azaz él meg a sportágból. Mindeközben képzésük – egyenként – évi egymillió forintot emészt fel. Ez azt jelenti, hogy egyetlen meghatározó futballistára mintegy százhatvanmillió forintot költenek. Hogy az összeg értelmezhető legyen: Radó András, az NB I néhány (talán) piacképes fiatal futballistájának egyike hozzávetőleg százötvenmillió forintért vásárolható meg. Ami annyit tesz, hogy lényegében önköltségi alapon működik a rendszer...

Ha hozzátesszük, hogy a magyar utánpótlás-válogatottak közül az utóbbi tizenhét évben csupán egy korosztály jutott ki világversenyre, akkor végképp sötét jövőkép rajzolódik ki.

„El tudják-e képzelni, hogy egy cégvezető tizenhét esztendőn át eredménytelenül irányítja a társaságot, s ezek után is bizalmat kap a következő évekre?” – tette fel a költői kérdést Muszbek.

A SportUnió vezetője szerint a helyzetet súlyosbítja, hogy a külföldön játszó futballistáink sem zártak jó esztendőt. A játékosok piaci értéke mintegy harmincöt százalékkal csökkent, Szalai Ádámon kívül egyetlen labdarúgó sem lépett előre. Ráadásul a gyengébb teljesítmény nem csupán egyéni helyzetüket rontja, hanem a kollégákét is: ha egy drágán megvásárolt magyar játékos nem felel meg, akkor a külhoni klubok legközelebb kétszer is meggondolják bármelyik honfitársunk szerződtetését.

Igaz, odakinn még van min elmélkedni. Ha a magyarországi tendenciák nem változnak, és a legkevésbé sem üzleti alapon a rendszerbe pumpált állami pénz radikálisan csökken, a tévétársaságok pedig reális árat fizetnek a közvetítési jogokért, egyenesen az összeomlás fenyegeti a hazai bajnokságot. A mutatók szerint a magyar futball a krach felé rohan: az úgynevezett bázishoz képest az összbevétel huszonkilenc, a kiadás negyvenhárom százalékkal nőtt, így a veszteség – 2011-hez képest – megduplázódott, s immár elérte a négy és fél milliárd (!) forintot. Pedig ezt az „eredményt” kozmetikázták a társaságiadó-kedvezménynek köszönhetően kasszírozott extra pénzek, valamint az MLSZ juttatásai. Ha e tételekkel korrigálják az analízist, a mínusz elérheti a hatmilliárd forintot.

Csupán három klub (MTK, Honvéd, Siófok) könyvelhetett el nyereséget, miközben az Újpest másfél milliárd, a Videoton 886, az FTC 507 millió forintos mínusszal zárt. Muszbek úgy véli, a klubok gazdálkodása a teljes vagyont felélő csőd felé halad, s a látszólag likvid állapotot a tulajdonosok ideiglenes kölcsönei tartják fenn. Az már csak hab a tortán: mindebből nyilvánvaló, hogy az NB I-ben szereplő együttesek többsége nem teljesíti az MLSZ gazdasági licenckövetelményeit. Igaz, indulási engedélyt így is kap. Sőt segítséget is. A klubok nagyjából hárommilliárd forint reklámbevétellel számolhattak; ennek a harmadát az FTC gyűjtötte be. A pénz főként állami cégektől érkezett a kasszába, azaz a Kubatov Gábor Fidesz-pártigazgató irányította klub eddig nem a kettős mérce elleni küzdelemben, valamint az esélyegyenlőség erősítésében szerzett érdemeket.

Persze stadiont is közpénzből kap a narancssárga vezetésű zöld-fehér társaság, miként a Debrecen is, amelynek mostani, tizenkétezer néző befogadására alkalmas létesítménye negyvenszázalékos kihasználtsággal üzemelt. Ez az adat azonban alighanem változik, mert a cívisvárosban, ugyebár, építenek egy csaknem kétszer akkora arénát. Máshol is zajlanak grandiózus projektek, ám Európában főként azért, mert tömegeket szórakoztatnak üzleti alapon. Idehaza nem feltétlenül ez a beruházások elsődleges oka.

Muszbek szerint a sportág imázsa csöppet sem javult. Az okok közé sorolja a stadionon belüli rasszizmust és erőszakot, továbbá a multiellenességet. A játék nívója sem emelkedett, s a hazai labdarúgásnak az is sokat árt, hogy a színvonal minden percben összemérhető a nemzetközi élvonaléval. Hiába hangzik refrénszerűen, nehéz (ha nem éppen lehetetlen) alátámasztani, hogy „kicsi a differencia” a csúcstermék és a magyar változat között.

Mindemellett számos történetet hallhattunk üzleti titoktól a le nem adott mérlegig. Szó esett arról is: külföldön a büdzsé negyedét, idehaza hat százalékát teremtik elő a jegybevételekből. És vég nélkül sorolhatók a további siralmas adatok...

Nem csoda, ha Muszbek, mint minden évben, ezúttal is elmondta: „Teljesítményalapra kellene helyezni a magyar futballt.”

Ebben az ügyben eddig még nem történt semmi.

Korai kezdés

Már a labdarúgó Európa Liga selejtezőinek első fordulójában, azaz a lehető legkorábban bemutatkozik a Honvéd és a Videoton. A kispesti együttes ma délután fél hattól a Cselik Niksics csapatával találkozik idegenben, míg a fehérvári együttes a Mladoszt Podgorica gárdáját fogadja este fél kilenckor. Mindkét ellenfél montenegrói. (Munkatársunktól)

Megannyi árnyék