Kisöpört amerikai álom
A New England NFL-csapatának elöljárói villámakcióval reagáltak a sportoló gyilkossági ügyére: a rendőrök még tán be sem értek a kapitányságra, amikor a bilincsbe vert 23 éves amerikaifutballistát kirúgták az együttesből, s trikóját eltávolították a boltjuk kínálatából.
Igaz, a klubvezetőknek nem volt okuk a mérlegelésre, elvégre a hatóságok emberöléssel gyanúsítják a massachusettsi „Hazafiak” kulcsfiguráinak egyikét. A nyomozók úgy vélik, a 185 centi magas, 111 kilós Hernandez megölte, azaz inkább kivégezte a huszonhét éves Odin Lloydot. Ha a bíróság bűnösnek találja a tight end pozícióban játszó klasszist, egész életét rácsok mögött töltheti. Ennek most nagy a valószínűsége, mert az ügyészek bizonyítékok sorát vonultatják fel. Telefonhívások, cellainformációk, térfigyelő kamerák felvételei szólnak Hernandez ártatlansága ellen. Ráadásul megpróbálta eltüntetni a nyomokat, s az autójában találtak a gyilkos fegyverből származó töltényhüvelyt.
Az apai ágon Puerto Ricó-i származású, de Connecticutban született és nevelkedett fiatalember nem először kerül a rendőrség látókörébe. Jellemző, hogy vitathatatlan tehetsége ellenére csupán a negyedik körben draftolták a játékosbörzén. Annak ellenére, hogy egyetemistaként beválasztották az ország legjobbjait tömörítő „All-American” csapatba, s iskolai karrierje idején megannyi állami rekordot állított fel. Megkapta a John Mackey-díjat, amelyet az ország legjobb tight end poszton játszó amerikaifutballistájának adnak át. Mégis háttérbe szorult, mert a balhés alakok közé tartozott: bukott meg drogteszten, s lövöldözős jelenet után is magyarázkodhatott. Aztán úgy tetszett, Bill Belichick, a Patriots sztáredzője megszelídítette. Hernandez kiválóan illeszkedett a csapatba, Rob Gronkowskival a liga leghatékonyabb párosainak egyikét alkotta.
Eddig. Most úgy látszik, NFL-karrierje véget ért. Egy éven belül a második gyilkossági ügy rázza meg a ligát. Múlt decemberben Jovan Belcher, a Kansas City Chiefs játékosa előbb gyermeke anyját ölte meg, majd az edzőközponthoz hajtott, s trénerei szeme láttára követett el öngyilkosságot.
Hernandez él, de lemondhat fantasztikus szerződéséről, amely öt évre negyvenmillió dollárt garantált neki. Ráadásul a friss hírek szerint nincs kizárva, hogy korábban is ölt embert. Tavaly nyáron Hernandez két ismerősét gyilkolták meg. A tetteseket keresik, ám – sajtóinformációk szerint – nem lehetetlen, hogy Lloyd nak azért kellett meghalnia, mert tudta, ki lőtt...
A gyilkosság miatt újra fókuszba került az NFL „bűnözési mutatója”. A februári Super Bowl óta ugyanis huszonnyolc játékosnak volt rendőrségi ügye. Az amerikai közéletet élénken foglalkoztatja a téma. Amint arra Donald McPherson, a CNN honlapján közölt cikkében rámutat: az NFL a legsikeresebb, legnépszerűbb, legirigyeltebb vállalkozások egyike az Egyesült Államokban, s „az NFL mi vagyunk” gondolat jegyében a társadalmat reprezentálja. A szerző idézi John Wooden kosárlabdaedzőt is: „A sport nem épít jellemet, csupán feltárja azt.”
Wooden meglátását sokan vitatják. Egyesek szerint éppen a fordítottja az igaz: a nyomorból kitörő, busás szerződésekhez jutó fiatalok képtelenek feldolgozni a sikert, s karakterük torzul. Egész életükben az „amerikai álomért” dolgoztak, ám amikor megvalósítják, képtelenek kezelni, hogy hova jutottak el. Hernandez Twitter-üzenetei közt viszont szinte minden héten föllelhető olyan, amely arról szól: csak a kemény munka hozhat eredményt. Sokan azzal indokolják a rossz út választását, hogy az amerikaifutballisták a sportág agresszív jellegét viszik magukkal a civil életbe. Csakhogy, miként arra Tom Keane a The Boston Globe-ban felhívja a figyelmet, ez mítosz: az adatok szerint nem nagyobb a törvényszegők aránya az NFL-játékosok körében, mint a társadalom egészében. Persze a sportolók sem hibátlanok, hiszen – ahogyan McPherson is utalt rá – olyanok, mint a társadalom. Az NFL szabályzata szerint a New England Patriots nem költheti el azt a pénzt, amelyet egyébként Hernandez fizetésére szánt. Az ilyenkor letiltott összegnek neve is van. „Dead money”, halott pénz.
