Szamba turbó
Az minden kommentárban visszaköszön, hogy „a selecao bejelentkezett hatodik világbajnoki aranyérme elnyerésére”, és ezúttal az általában roppant kritikus brazil orgánumok is áradoznak. „Csillogó Brazília” – jelentette a Lance; „Brazília ellenőrzés alatt tartotta minden idők legerősebb spanyol válogatottját” – állapította meg a Folha do Sao Paulo;míg az O Globo azt harsogta szalagcímében: „Olé!” A BBC online kiadása „a futball fényes éjszakájáról” cikkezett, s az angol nyelvű tudósítások refrénje a „party-time”.
Vicente del Bosque spanyol szövetségi kapitány is messzemenően elismerte a világszínvonalon futballozó brazilok meghökkentően nagy fölényét: „Nem lehet mást mondani, káprázatosan játszottak, és a mérkőzés szinte minden percében nyomás alatt tartottak bennünket.” Dél-amerikai kollégája, Luiz Felipe Scolari igyekezett megőrizni higgadtságát, s arról beszélt: „Megnyertük a tornát, a döntőben nagyszerű produkcióval múltuk felül a világbajnokot, de tudnunk kell, hogy jövőre nehezebb lesz megszerezni az elsőséget.” A torna legjobb játékosának választott Neymar is mérsékletre intette honfitársait (ebben a tekintetben persze nem járt sikerrel, mert a helyszíni beszámolókban sorra olvasható, hogy „nem tudják elképzelni, miféle karnevál van most Rióban”). Az ismét ellenállhatatlan ifjú csatár azt mondta: „Maradjunk két lábbal a földön, még akkor is, ha sikerült bebizonyítanunk, hogy jó úton járunk.”
Ez a döntő alapján nem is kérdéses, bár a braziloknak a korábbi négy találkozójukat sem kell szégyellniük, hiszen öt győzelemmel, százszázalékos teljesítménnyel, 14-3-as gólkülönbséggel hódították el – szériában harmadszor, összességében negyedszer – a KK-t. (Amelyen immár tizenkét diadalmas meccset jegyeznek sorozatban: ez is rekord.) Ám a – magyar idő szerint – hétfő hajnali gálaelőadás különösen meggyőző volt két szempontból is: egyrészt a briliáns brazil technika, másrészt a parádézó együttes egészen különleges dinamikája, szüntelen letámadása, szédítően gyors akciói miatt. E turbószamba mellett a tikitaka másodpercekig sem működött, a huszonegyedik század meghatározó válogatottjainak egyike epizódszerepet játszott, ha nem éppen asszisztált a labdás tánckar fergeteges show-jához. Az utóbbi időben nemegyszer lehetett hallani: Brazíliának súlyos gondjai lesznek Európával, ehhez képest Scolari csapata 7-2-t produkált a Konföderációs Kupán a múlt évi Eb két finalistája ellen. (Olaszország együttesét 4-2-re győzte le.) Ugyancsak megfontolásra érdemes: a tizennégy brazil gólból tizenhármat olyan labdarúgó szerzett, aki az előző évadban brazil klubban szerepelt: Fred (Fluminense) 5-ször, Neymar (Santos) 4-szer, Paulinho (Corinthians) és Jo (Atletico Mineiro) egyaránt 2-szer köszönt be. E kvartett tagjai közül három futballista már bizonyosan – vagy nagy valószínűséggel – az öreg földrészre szerződik, ezzel együtt nem lehet olyan rossz a brazil bajnokság (nem is az, sőt), ha képviselői ily szembeszökő módon dominálnak egy világszerte élénk érdeklődéssel kísért, nívós FIFA-tornán.
Hogy Brazília a krémhez tartozik, az – ha kétséges volt egyáltalán – most már nem lehet vitás. Az egyéni képességek alapján – néhány poszton javítva – ennél ragyogóbb válogatott is kiállítható, de annál jobban játszani, mint ahogyan a győztes a döntőben futballozott, aligha lehet. Az ember csak ámult, miként nőtt magasan a Xavi, Busquets, Iniesta középpályás csodasor fölé a Paulinho, Luiz Gus tavo, Oscar hármas, és akkor még nem említettük Fred és Neymar alakításait vagy a középső védőkettős, Thiago Silva és David Luiz minden igényt kielégítő megmozdulásait. A látottakra jellemző, hogy – noha 3-0-nál Sergio Ramos tizenegyest rontott – a háromgólos vereséggel még a „verhetetlen” spanyolok jártak jól (már amennyire)...
„A bajnok visszatért” – énekelte a riói közönség, amely még azt is megengedte magának, hogy kórusban skandálja a világhírű veszteseknek: „Futballozni akartok? Megtanítunk benneteket!” S bár a szurkolók mindig túloznak, már az is sokat mond, ha a világbajnoki cím védőivel szemben egyáltalán felvetődhet az „oktatás”. A visszatérés pedig pontosan olyan nyilvánvaló, akár a brazil uralom a váratlanul egyoldalú döntőn. A házigazdákat csupán az aggaszthatja, hogy a Konföderációs Kupa győztese még egyszer sem nyerte meg a következő világbajnokságot.
Igaz, ez a sorozat is ugyanúgy megszakadhat, mint most a spanyoloké...
BRAZÍLIA - SPANYOLORSZÁG 3:0 (2:0)
Rio de Janeiro, 73 531 néző. Jv.: Kuipers (holland).
Brazília: Julio Cesar – Daniel Alves, Thiago Silva, David Luiz, Marcelo – Paulinho (Hernanes, 88.), Luiz Gustavo, Oscar – Hulk (Jadson, 73.), Fred (Jo, 79.), Neymar.
Spanyolország: Casillas – Arbeloa (Azpilicueta, 46.), Piqué, Sergio Ramos, Jordi Alba – Xavi, Busquets, Iniesta – Pedro, Fernando Torres (David Villa, 59.), Mata (Jesus Navas, 52.).
Gól: Fred (2. és 47.), Neymar (44.).
