Ami magát a kérdést illeti: a híradások szerint mintegy húsz éve dinamikusan fejlődő, biztató jelekkel virtuálisan kidekorált magyar futball legmagasabb szintű edzőképzésére jelentkezőktől érdeklődtek arról, miből nyeri a játékos az energiát. Erre a felvetésre sikerült a vonatkozó folyadék megnevezésével válaszolni.

Tehát a toptrénerek iskolájának felvételijén arra vetemedtek, hogy élettani, anatómiai, edzéselméleti ügyekkel terheljék a jelölteket, ami kétségkívül a szakma arculcsapása. Tanulásba akarták kergetni a fölöttébb eredményes szakembereket, akiknek sokkal kevesebbet kellett volna készülniük, ha az utóbbi két dekád magyar sikereiről kell beszámolniuk, vagy az üzleti alapismeretek témakörében nyilvánulhatnak meg, elvégre kár lenne, ha az arculatátviteli szerződések a múlt ködébe vesznének.

Ám Szalai László, az MLSZ edzőképző intézetének igazgatója ehelyett mindenféle „érdektelen” ügyről informálódik. Márton Gábor pécsi tréner (korábbi, a kilencvenes évek átlagánál tehetségesebb futballista) nem is késett a teszt értékelésével, s megemlítette: olyan ez, mintha a matematikavizsgán történelemtételeket kérnének számon.

Mert hát a modern futballnak nincs köze az említett területekről származó korszerű ismeretekhez, a diadalhoz elég régi sztorikat mesélni, a cicajáték apró trükkjeit ismerni, továbbá a megfelelő pillanatban elhadarni, hogy az akadémiákon példaértékű munka folyik, s ennek hamarosan látható jelei lesznek a sportágban. Ezért is értelmezhetetlen Szalai direktor meghökkentő érvelése, amely szerint tudásalapúvá kell tenni a futballoktatást.

Annak ellenére, hogy maximálisan értjük a labdával jól bánó Márton szakvezető és társai argumentációját, annyit óvatosan megjegyeznénk: ha matekkollokviumon azt kérdezik a diáktól, mikor volt a honfoglalás, nem feltétlenül válaszolja azt, hogy kubizmus. Mentségére legyen mondva: nem is akar az NB I-ben edzősködni.