A derék sas pedig komótosan körberepül birodalmán, megsuhogtatja szárnyait a pályák, stadionok, épületek felett, elűzi az esetleges betolakodókat, leginkább az ereszek alatt fészket verni szándékozó galambokat, apróbb madárkákat. Naponta többször is ellenőrző körútra indul, de ez az első reptetés jelenti a szolgálat, egyben az esztendő harmadik Grand Slam-viadalának kezdetét. Rufus wimbledoni szerződtetése jelzi ugyan, hogy módfelett kiterjedt alkalmazotti kör tevékenykedik a verseny zavartalan lebonyolítása érdekében, ám még így is elámulhatunk azoknak a számoknak a hallatán, melyek bizonyítják: mekkora háttérbázissal, milyen óriási kiszolgáló személyzettel működik a teniszbiznisz talán legnagyobb vállalkozása.

A szakácsokkal, a gépkocsivezetőkkel, az informatikusokkal és a takarítókkal együtt hatezren tartoznak a seregbe; a legnagyobb hadtest a vendéglátósok 1800 tagú csapata, de a biztonságiak (700), a játékvezetők és vonalbírók (335), valamint a labdaszedők (250) garnitúrája is hatalmas konferenciatermet igényel, ha eligazításra gyülekezik. Nagyjából nyolc közreműködő jut egy játékosra, elvégre tavaly (a selejtezősöket és a juniorokat is ideszámítva) 757 teniszező lépett pályára a wimbledoni torna két hete alatt. S akkor még nem szóltunk a „kiszolgálás” másik részéről, a pénzdíjakról... Irdatlan szám, még angol fontban leírni is sok, forintra konvertálni pedig számítógépet igénylő feladat.

Ebben az esztendőben 22 560 000 font az összes pénzdíj, s e nyolcmilliárd forintnak megfelelő összegből természetesen a győzteseknek jut a legtöbb (a női, illetve a férfi nyertes egyaránt 1,6 milliót – fontot – vihet haza), de még a selejtező első körének vesztese is kap 3000 font (egymillió forint) „bánatpénzt”. Pontosan annyit, mint amennyivel 1973-ban Wimbledon női bajnokát díjazták. Az annak idején nyertes amerikai hölgy, minden idők legnagyobb játékosainak egyike, a most hatvankilenc esztendős Billie-Jean King egyébként ünnepelni érkezik az angol fővárosba; nem elsősorban négy évtizeddel ezelőtti londoni diadalát üli meg (pályafutása alatt 12 egyéni, 16 női páros és 11 vegyes páros Grand Slam-győzelmet aratott), hanem a negyven esztendővel ezelőtti titkos szervezkedésének „eredményét” köszönti.

Hajdanán az úgynevezett Kilencek jelképes, egydolláros szerződést kötöttek egy immár három esztendeje szervezett társasággal, aztán a Gloucester Hotelben tartott összejövetelen az alapító King és nyolc társa mellé még több mint hatvanan csatlakoztak, létrehozva a profi hölgyteniszezők világszervezetét. A WTA azonos megítélést, jogokat és persze azonos pénzdíjat követelt magának. Az áttörés nem volt egyszerű, hiszen 1973-ban 5000 fonttal díjazták a férfi győztest, s bár a különbség fokozatosan csökkent, Wimbledonban csak 2007-re sikerült elérni, hogy a női és a férfiverseny első helyezettje egyforma összeget (700 ezer fontot) kapjon.

Serena Williams (első itteni sikere 2002-ben született) ésMarija Sarapova (2004 bajnoka) tehát már a hátrányos megkülönböztetés éveiben is tornagyőzelmet ünnepelhetett a nem hivatalos füves pályás világbajnokságon. Az amerikai és az orosz klasszis most is a legnagyobb esélyesek közé tartozik, s nem lenne meglepetés, ha a Roland Garros után ezúttal is ők ketten játszanák a döntőt. Ha a papírformát nézzük, az immár 16-szoros Grand Slam-bajnok címvédő amerikai az egyedüli favorit, hiszen míg kihívója csak egyszer, addig ő már öt alkalommal perdült győzelmi táncra a wimbledoni eredményhirdetéskor. Ráadásul egy esztendeje olyan formában teniszezik, hogy nincs, aki megállítsa. A világelső immár 31meccs óta veretlen, és a tavalyi wimbledoni torna óta 74/4 a győzelem/vereség mutatója.

Ha első lesz ebben az évben is, akkor családon belül lehagyja az ötszörös wimbledoni egyéni bajnok Venust (aki autoimmun betegsége miatt lemondta az idei tornát), a Grand Slam-örökrangsorban pedig felzárkózik az egyaránt 18 egyéni GS-elsőségre büszke Martina Navratilova és Chris Evert mögé, és tervezhető közelségébe ér a 22 diadallal „osztályelső” Steffi Grafnak. A mostani női torna esélylatolgatása ennyivel el is intézhető. „Részünkről” Wimbledonhoz annyi tartozik, hogy a WTA születésnapját nem feltétlen örömünnepként kezelő Czink Melinda távollétében (a játékos úgy érzi, a szervezet – a betegbiztosítás ellenére – nem igazán volt közreműködő és segítőkész, amikor vakbélgyulladással Angliában kórházba került) egyesben csupán Babos Tímea képviseli hazánkat. A soproni teniszezőnő a francia Johansson ellen kezd, s ha nyer, a következő körben a negyedik kiemelt lengyel Agnieszka Radwanska lehet az ellenfele.

A férfiaknál nagy csata várható az elődöntőért, hiszen minimum öten vetélkednek a négy helyért. Egy esztendő múltán először fordul elő, hogy Grand Slam-tornán hiánytalan a nagy kvartett: a világelső Djokovics, a címvédő Federer, a tavalyi finalista és olimpiai bajnok Murray, valamint az ismét Roland Garros-nyertes Nadal egyaránt pályára lép, ám utóbbi csak az ötödik kiemeltként, hiszen hét hónapig tartó sérülése miatt leszorult a negyedik helyről. Épp egy honfitársa, Ferrer előzte meg. Így viszont oda a 2008-ban és 2010-ben győztes Nadal „védett” pozíciója, azaz a spanyol teniszező már a legjobb nyolc között összefuthat a hétszeres wimbledoni bajnok svájci Federerrel. Az alsó ágon menetel még Murray is, aki végre meg akarja valósítani a hetvenhét esztendő (Fred Perry 1936-os diadala) óta dédelgetett álmot, hogy hazai győztese legyen a wimbledoni tenisztornának.

Nem lesz egyszerű dolga, ha döntőig akar jutni, hiszen a volt világelső Nadal és Federer mellett az amerikai Isner, a svájci Wawrinka, a szerb Tipszarevics és a francia Tsonga – csupa nagyágyú – is a táblának e felére szorult. A felső ágon a 2011-es bajnok Djokovics papíron könnyű előmenetelre számíthat, hiszen vetélytársai közül csupán Ferrer, Berdych ésDel Potro igazán fajsúlyos teniszező. Utóbbi az egyetlen játékos a mezőnyben, aki 2005 tavasza óta meg tudta törni azt az egyhangú sorozatot, hogy mindig a nagy négyesből került ki az aktuális Grand Slam-torna győztese. (A dél-amerikai „Hosszú Puska” 2009-ben a US Open-trófeát hódította el.)

Az igazi história azonban az lenne, ha ebből a tömör élbolyból a pályafutása első Grand Slam-sikerét éppen tíz esztendeje a wimbledoni füvön jegyző Roger Federer érne be elsőként. Hogy nem reménytelen e vállalkozás, azt jelzi: az alpesi extraklasszis tornagyőzelemmel „melegített” a hallei füves pályás viadalon.

Zöldövezet