Pedig a dél-amerikai országban még csupán az első szakasz miatt elégedetlenkedhetnek: a következő etap még több veszélyt rejt. A stadionok fenntartása ugyanis sokszor mínuszos vállalkozás. Ha csupán meccsnapokon van rendezvény, s esetleg még akkor sem telnek meg a lelátók, akkor a veszteség garantált. Sokáig az úgynevezett VIP-ügyfeleknek létrehozott páholyokra tekintettek a legalább „nullás” működés zálogaként.

Az elképzelés nem volt alaptalan. A létesítményekben külön szekciókat alakítottak ki, amelyeket a cégek évekre bérbe vehetnek. A társaságok szabadon használhatják privát részlegüket: vendégül láthatják üzleti partnereiket, koncertekre, mérkőzésekre invitálhatják őket, tárgyalásokat is tarthatnak a teremben, s akár a politikai elit képviselőivel is ápolhatják a kapcsolatot. A látogatók a csúcseseményeken nyilván jól szórakoznak: a Manchester United–Manchester City futballmeccs vagy a Kobe Bryant-féle Los Angeles Lakers aktuális kosárrangadója remek alapot nyújt a bizniszhez.

A módszer sikeressé és népszerűvé vált: az üzleti szektor képviselői közül mind többen és mind többet költöttek e prémiumhelyek megszerzésére. Ám a gazdasági válság csökkentette szépen az e forrásból származó bevételeket. Heather J. Lawrence, Ron T. Contorno és Brandon Steffek a Sport Marketing Quarterlyben publikálta az üggyel foglalkozó tanulmányát. Ebből kiderül: a VIP-helyek értékesítése a húszmilliárd dollárra tehető jegyüzlet felét teszi ki. Azaz a csúcspartnerek éppen annyi pénzt költenek, mint a drukkerek ezrei.

Alighanem ez is hozzájárul ahhoz: az új létesítményekben huszonöt százalék a prémiumszékek aránya. Ennek ismeretében súlyos következményei lehetnek annak, hogy a krízis miatt huszonöt százalékkal csökkent a vállalatok vendéglátásra költött összege, s tíz százalékkal apadt a luxusszékekre, -körülményekre vágyók száma. Ez a változás egy átlagos NBA-csapat esetében több millió dolláros bevételkiesést okoz, mivel a klubok évente körülbelül 20 millió dollárt kasszíroznak e forrásból. Hogy az üzemeltetők mekkora szerepet szánnak a VIP-szektoroknak, azt jelzi: a két NFL-együttesnek otthont adó, 2010-ben átadott New York-i MetLife stadion 218 luxusrészleggel nyitott.

A legolcsóbbat évi 150 ezer, a drágábbakat egymillió dollárért lehet bérbe venni, s a felek legalább három évre szóló szerződést írnak alá. Az Indiana Pacers csarnokában úgy alakították ki a tereket, hogy a cégek akár ötven személyt is vendégül láthatnak. S a vendéglátók igyekeznek mind különlegesebb ajánlatokkal magukhoz kötni az ügyfeleket. Lehetőséget adnak arra, hogy a „vásárlók” találkozzanak a játékosokkal, biztos helyet kapjanak az idegenbeli mérkőzéseken, mi több: meccsnapokon kívül is lehetővé teszik a kibérelt szekció használatát. Sőt kisebb vállalkozásoknak olcsóbb konstrukciókat dolgoznak ki, amelyekhez nem tartozik páholy, csak állandó, garantált hely a play-off találkozóira (is), esetleg a klubszobák használata...

Az „iparág” fejlődésére jellemző, hogy – miként az említett folyóirat másik elemzésében felhívják rá a figyelmet – tíz év alatt vált 600 millió dollárosból tízmilliárdos üzletté. A létesítmények működtetőit különösen az óriási fejlődés után érintette érzékenyen a hirtelen visszaesés. A magyar arénák felelőseit aligha zaklatja fel e folyamat, pedig az épülő stadionokkal kapcsolatos legnagyobb kihívások egyike az üzemeltetés lesz. A Papp László arénában például e páholyok kiadása is bevételt termel. Több nagy hazai cég emblémája is látható a felső karéjba épített „szeparék” környékén. Attól azonban nem kell tartani, hogy a csúcsmodern létesítményeket ellepik társaik.

Részint azért nem, mert a pályán látható szórakoztatóipari termék – magyar futball, magyar kosárlabda és így tovább – nem olyan színvonalú, hogy az feltétlenül vonzaná a külföldi partnereket. Részint azért nem, mert a globális sportpiac miniatűrjéről beszélünk. Nincs több masszív marketingkerettel ellátott társaság a porondon, azaz ha valahonnan távoznak e cégek, újak aligha érkeznek a helyükre. Ezek azok a hatások, amelyeket vizsgálni kellene a fejlesztések előtt. Mármint ezernyi más, hasonlóan fontos körülmény – mondjuk: a várható nézőszám – mellett. Már ha nem emlékműnek szánják e stadionokat...