Egy olasz tizenegy ellen
Mert a dél-amerikai „futballországban” azt tartják, hogy a válogatott legalább hatvan éve nagy csapat... Arrafelé keveseket foglalkoztat a huszonkettedik helyezés a világranglistán, mert az csak a tétmérkőzések hiányából fakad, hiszen az együttes mérlege a 2010-es világbajnokság óta: 23 győzelem, 10 döntetlen, 6 vereség. Ez valóban nem indokolja a szokatlanul szerény besorolást...
Ám a gárda játékával és összetételével vannak gondok: az idei statisztika közvetlenül a torna előtt fordult pozitívba – most 3 győzelmet, 4 döntetlent és 1 vereséget rögzít –, ezenkívül Hulk, valamint Luiz Gustavo szerepeltetése a kezdő tizenegyben sokak szerint félreértés, és a Hulk, Fred, Neymar támadóhármasnál volt már lehengerlőbb trió sárga mezben. (De még mennyi!) Ráadásul ma este (m1, 20.50) veszélyes ellenfél következik: Mexikó válogatottja a 2000-es évektől kezdve hatszor nyert, kétszer döntetlent ért el és csak háromszor maradt alul a brazilokkal szemben.
Legutóbb – 2012 nyarán – a texasi Arlingtonban 2-0-ás diadalt aratott a CONCACAF-zónához tartozó csapat, amelynek nyolc tagja most Fortalezában is a kezdő tizenegy tagja lesz. (A vesztes brazilok közül csak öten lépnek pályára.) Nem mellesleg: még az eddigi Konföderációs Kupa-mérleg is a mexikóiaknak kedvez, mert az 1999-es döntőben (4-3) és 2005-ben nyertek (1-0), 1997-ben vesztettek (2-3) a brazilokkal vívott találkozón. Hozzá kell tenni: a 2005-ös tornán is a dél-amerikaiak hódították el a trófeát – miként 1997-ben és legutóbb, 2009-ben –, s a mexikóvárosi Azték stadion 110 000 nézője előtt elszenvedett 3-4-et főként az idézte elő, hogy az 1999-es Copa America-siker után a legjobbak szabadságot kaptak, így a KK-nCafu, Ro berto Carlos, Rivaldo, Amoroso, Ronaldo nélkül vonult fel a „szambatánckar”.
De újabban nincs Ronaldo, nincs Rivaldo, s a vendéglátóknak már ezt is éppen eléggé nehéz elviselniük, nemhogy az esetleges viszontagságokat hazai pályán... Scolari – derűlátás ide vagy oda – nem is mulasztotta el megjegyezni: „Mexikó már okozott nekünk bonyodalmakat.” Japán kevesebbet Olaszországnak, mivel a két válogatott mind ez ideig csupán egyszer, 2001-ben találkozott egymással (Szaitamában 1-1-gyel zárult a barátságos mérkőzés). A ma esti második meccsen (m1, 23.50) Buffon kapus 130-adszor szerepel a squadra azzurrában – ő az egyetlen résztvevő, aki tizenkét éve Japánban is ott volt –, és rajta kívül jubilál a távol-keleti együttesben egyaránt hetvenedszer fellépő Hasebe és Konno, továbbá a hatvanadik válogatott szereplésére készülő Chiellini, illetve Nagatomo.
Utóbbi olyan japán, aki Itáliában – az Internazionaléban – játszik, s az azúrkékeket nagyon jól ismeri az ázsiaiak szakvezetője is. Őt ugyanis Alberto Zaccheroninak hívják, és persze olasz... (Dirigálta a Milant, a Laziót, az Intert, a Juventust is.) A favorit az európai csapat, és nagy meglepetést keltene, ha a 132-edszer válogatott Endo azzal ugratná Buffont, hogy kettővel vezet...
Amúgy még ő sem listavezető a mai találkozók szereplői közül, mert amexikói Torrado a 142.meccsét játssza a címeres mezben. Scolari harmincharmadik alkalommal vezényli a brazil válogatottat. A legtöbb veszítenivalója neki van: 2002-ben úgy búcsúzott (elsőre), hogy együttese százszázalékos teljesítménnyel nyerte el a világbajnoki címet. Vitán felül áll: ezen javítani nem, kizárólag rontani lehet...
