- Gratuláljak vagy méltatlankodjak?

- Szerintem jó lelkiismerettel ünnepelhet mindenki, hiszen az évek óta erőn fölül teljesítő csapatunk újabb akadályt ugrott át, így szombaton, a szlovákok elleni utolsó kvalifikációs mérkőzésünknek már nincs is tétje. De elismerés jár azért is, mert a dánok, a franciák, a horvátok, az izlandiak, a spanyolok és a szerbek mellett csak a mi válogatottunk mondhatja el magáról, hogy ott volt a tavalyi Eb-n és olimpián, részt vett az idei vb-n és utazhat a januári Európa-bajnokságra is. Hosszú ideje állandó szereplői vagyunk az élbolynak, holott rendkívül vékony jégen táncolunk.

- Ez kétségtelen, de Lettországban mintha nem ugyanaz a társaság játszott volna, mint amelyik sikereket ért el az utóbbi időben.

- És tényleg nem ugyanaz játszott... Három kulcsjátékosunkat, Ilyést, Ancsint és Puticsot is mellőzni voltunk kénytelenek. Azok közül, akik ott voltak a pályán, Mocsai Tamás és Nagy Kornél holtfáradtan érkezett meg külföldről, de a többiek is a végtelenségig elgyötörten, kilúgozottan kézilabdáztak az évad iszonyatosan feszített programja miatt. A fiúk többsége négynaponta pályán volt az elmúlt három és fél évben, ami abnormálisan sok.

- Amennyiben csúcsformát mutatott volna a csapat, hány góllal győzi le a letteket?

- Támpontnak legyen elég annyi, hogy idehaza nyolccal vertük őket. Ugyanakkor óva intek mindenkit attól, hogy lebecsülje azt az együttest, amelyben a jobb- és a balátlövő poszton is klasszis szerepel, és több Bundesliga-játékos is tagja a keretének. Jó lenne, ha végre mindenki megértené: kiegyenlítettebbé vált a világ kézilabdasportja, miközben mi alig tudtunk beépíteni a keretünkbe néhány fiatalt az utóbbi időben.

- A következő nagy cél – felteszem –2016, a riói olimpia. A januári Eb komoly állomás, vagy csak feltételes megálló az odavezető úton?

- Egy Európa-bajnokságnak természetesen mindig nagy jelentősége van, s nemcsak önmagában, hanem azért is, mert meghatározhatja a következő világverseny előtti pozíciót. Tenni nem tehetek semmit, legföljebb csak reménykedhetek benne: kevésbé kiszipolyozott játékosokkal vághatunk neki Dániának, mint most, Lettországnak.

- Szombat este, Szegeden Szlovákia ellen még akad egy kötelező lecke, bár az utolsó Eb-selejtezőnek már semmi tétje. Képes lesz felrázni a csapatot?

- Nem lesz rá szükség, mert a fiatalokat fogom játszatni, akik ily módon különleges lehetőséghez jutnak. Aztán jöhet végre a néhány hetes pihenés mindenkinek. Noha ebbe nem szólok bele, ha megkérdeznek, azt tanácsolom a fiúknak: július végéig kézilabdacsarnok közelébe se menjenek!