A szervezésre – és az esemény jelentőségére? – jellemző, hogy a rendes játékidőben döntetlennel záruló japán–montenegrói találkozó után a magyarok és az amerikaiak már a medencében melegítettek, amikor a parton botrány kerekedett, mert a versenybíróságnál megfeledkeztek arról: a kiírás szerint a VL-ben nincs „iksz”, vagyis büntetőlövésekkel kell dönteni a győztes kilétéről. Ám a következő meccsre készülődő pólósokat sokáig nem merték kiparancsolni a vízből, sőt úgy határoztak: csak a később esedékes megnyitóünnepség után rendezik meg az ötöspárbajt. Aztán mégis az a verdikt született, hogy nem lehet addig húzni a dolgot, így a következő pár már startra kész játékosait húsz percen át a parton „hűtötték”, amíg kiderült: a japánok céloznak pontosabban, s övék a „hosszabbításos” sikerért járó két pont.

A folytatás a fölvezetéshez „méltó” volt, legalábbis a magyarok produkcióját illetően: noha a társaság az első negyed után 3:1-re vezetett, a második és a harmadik játékrészben nullötös szériát produkált. Ehhez képest kifejezetten kedvező állásnál, mindössze egygólos amerikai vezetésnél kezdődött az utolsó nyolc perc (7:6), amelyet 3:2-re meg is nyert a világversenyen most debütáló Benedek Tibor szakvezető együttese. De a részsiker nem győzelmet, hanem újabb büntetőpárharcot ért csupán (9:9).

A repetában az első öt kísérletező kettős nem hibázott, a hatodik sorozatban Madaras Norbert már igen, minek nyomán az Egyesült Államok garnitúrája váratlan diadalt aratott (15:14). Az új kapitánnyal a mostani volt a magyar válogatott kilencedik mérkőzése, egyben első veresége.

Ma Montenegró lesz az ellenfél. Ami biztos: a túlzott önbizalom egyik csapatot sem nyomaszthatja.

A csoport: Egyesült Államok–Magyarország 15:14 (ötméteresekkel), Japán–Montenegró 16:15 (ötméteresekkel).

B csoport: Szerbia–Kína 13:5, Oroszország–Brazília 13:7.