Olimpiai részvételért birkózik a fallabda

Nyári olimpiai bemutatkozásra készül a mind népszerűbb ütős sportág. A birkózás és a baseball a két vetélytárs.

„Méltatlan lenne a helyzethez, ha a rivális sportágat minősíteném” – mondja Welesz Balázs, a Magyar Fallabda Szövetség elnöke, amikor a véleményét kérdezem arról, hogy a birkózó olimpikonok egyike „rekreációs tevékenységként” emlegette a squasht a Facebook nevű közösségi portálon.

A kiszólás azért érdemes a figyelemre, mert a NOB vonatkozó döntése nyomán a birkózás, fallabda, baseball hármas vetélkedik a 2020-as olimpia programjába kerüléséért. A verseny korántsem lefutott. Welesz felhívja a figyelmet arra, hogy a squash négy éve egyetlen szavazattal maradt le a „győzelemről”, s a sportági elöljárók azóta sokat tettek azért, hogy a játék látványosabbá váljon a tévénézők számára. Ráadásul az ötkarikás mozgalom vezetőinek következetességét nem feltétlenül igazolná, ha néhány hónappal a kiejtésére tett javaslat után újra alkalmasnak találnák a birkózást a szereplésre.

Amiről a fallabdázók úgy gondolják: sportáguk megérett rá. Főként azért, mert már régen nem csupán arisztokraták szabadidős tevékenységéről van szó: a fallabdát száznyolcvanöt országban játsszák, s a topviadalok összdíjazása meghaladja a százötvenezer dollárt. A summa zsebpénznek tetszik, ha a tenisszel vetjük össze, de Welesz szerint e tekintetben egyhamar nem is várható az „egyenlítés”, legfeljebb lassú felzárkózás.

Igaz, a squash gazdasági háttere mostanában erősödik – kevéssé meglepő módon: dúsgazdag arab befektetőknek köszönhetően. A sejkek beleszerettek a játékba. Ennek ékes bizonyítéka: az új dohai repülőtérre pályát építenek, hogy az utazók fallabdázással tölthessék a várakozási időt. Igaz, ha elkészül, akkor sem az lesz a legkülönösebb környezetben létesített játszóhely: évente rendeznek vetélkedőt a kairói piramisok árnyékában felállított létesítményben vagy a New York-i vasútállomáson is. E környezet kétségkívül segít a sportág látványosabbá tételében, ami nem is árt annak a játéknak, amely korábban nem a „kamerabarátságával” hívta fel magára a figyelmet. Épp ezért avatkozott be a nemzetközi szövetség: az izgalmas jelenetek óriáskivetítőkön nézhetők vissza, az üvegfalú pályát három oldalról ülik körbe a szurkolók, a játékteret alulról LED-ek világítják meg, s a „tévéfelelősök” újabb innovációkkal jelentkeznek. Ezt nyilván díjazzák a drukkerek, akiknek viselkedése a teniszmérkőzéseken megszokottat idézi: a labdamenetek idején legfeljebb sóhajok jelzik az elismerést, s a poénnál tör ki az üdvrivalgás.

Arra minden alkalommal alapos ok van. Sokáig a régi röplabdás szabály volt érvényben: csupán saját szerva után lehetett pontot szerezni. A dinamizmus érdekében változtattak, így most minden menet után jár a pont. Tizenegyet kell szerezni a játszmagyőzelemhez, s három szettet kell megnyerni a győzelemhez.

Az öröm mostanában főként az angolokat és az egyiptomiakat tölti el. Az afrikai országnak hat versenyzője sorakozik a világranglista első tizenöt helyezettje között. Ugyanakkor a sportág globális hódítását jelzi: minden földrésznek van már világbajnoka. Ez azért meglepő, mert a squash egyáltalán nem a „demokratikus” jellegéről vált ismertté. Egyetlen pálya megépítése is több millió forintba kerül.

Welesz hozzáteszi: a csúcsinfrastruktúra nem minimumfeltétel. Ahol van két ütő, egy labda, s három meszelt fal, ott kezdődhet a játék.

Ez némiképp megmagyarázza Nawakille falujának mesés történetét. A pakisztáni település évtizedeken át uralta a fallabdát. A Hashim Khannal alapította dinasztia hat világelsőt adott a squashnak, miközben egyetlen szabványos pálya sem volt a faluban. Volt, aki a „bajnokok bölcsődéjének” nevezte a községet, amelynek aktuálisan nincs topjátékosa, de azt mondják: hamarosan újra elit versenyzőket nevel. Addig pedig szurkol, hogy a fallabda olimpiai sportág legyen.

A siker nem a kampányon múlik majd. A jól szervezett akció keretében megannyi sportoló – köztük a kitűnő fallabdajátékos hírében álló Roger Federer – üzent a döntéshozóknak: támogatja a squash felvételét. Idehaza nincs ideál, aki lelkes támogató lehetne, pedig hetente harminc-ötvenezren fallabdáznak. Krajcsák Márk már ritkábban lép fel. A magyarok legjobbja, aki harminchetedik is volt a világrangsorban, nemrég jelentette be visszavonulását. Welesz a vezető magyar bankok egyikének támogatásával zajló utánpótlásprogramtól várja a nemzetközi színvonal elérését.

– Szövetségünk vendége volt Gregory Gaultier, a világ legjobbjainak egyike – mondja az elöljáró. – Technikailag a mieink is tudják azt, amit ő, a differencia mégis óriási. Megpróbálom érzékeltetni: a ringen én is körbe tudok menni autóval, de a Forma–1-es versenyző háromszázzal, hiba nélkül, egymás után sokszor, újra és újra teljesíti a feladatot. Hogy a fallabda „F–1-es pilótái” felléphetnek-e a 2020-as olimpián, az szeptemberben derül ki. Ami biztos: könnyebb volna a helyzetük, ha a squashban is lenne egy Federer...

Welesz Balázs szövetségi elnök otthonosan mozog a három fal között
Welesz Balázs szövetségi elnök otthonosan mozog a három fal között
Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.