A Roland Garros nőnapjának első meccsén a második helyen kiemelt címvédő legyőzte harmadik helyen jegyzett vetélytársát. Eddig rendben is lenne – a szcenárió azonban igencsak különös volt. Miként arra már többször utaltunk a héten, a női lélek rejtélyei kiismerhetetlenek… Sarapova éppen olyan villanásnyi idő alatt intézte el az első szettet, mint ahogyan egy nappal korábban őt lenullázták: Azarenka ellen 28 perc kellett az orosz klasszis nak a 6:1 arányú játszmanyeréséhez. S aztán jött a hullámvölgy (2:6), majd ismét csúcsra járt a motor, s 5:2-nél a mérkőzés megnyeréséért adogathatott a szép Marija. 

Eltékozolt négy meccslabdát, majd a következő játékban elképesztő hibákat hozott össze, s máris a nyakán volt a fehérorosz. S ekkor újabb száznyolcvan fokos fordulat: 5:4-nél Sarapova nullára nyerte adogatójátékát, zárásként ász szervával repítette magát a fellegekbe – de legalábbis a szombati döntőbe.

Ahol az a Serena Williams lesz az ellenfele, aki a világranglista éllovasaként könnyedén érvényesítette a papírformát a tavalyi finalista olasz Errani ellen (6:0, 6:1).

S innentől kezdve minden hír, elemzés a mérkőzések mérkőzéséről szól.

Ma délután egykor kezdődik a férfiviadal előre hozott döntője, a tavalyi finálé újrajátszása, a Nadal–Djokovics csúcstalálkozó. Időben ezt követően, a „főműsoridőben” lép pályára a hazai reménység, Tsonga és a szorgos spanyol Ferrer. A párizsi rendezők érthetően ez utóbbi találkozót helyezték a középpontba, ám előzetes latolgatásunkat e meccsel kapcsolatban intézzük el annyival, hogy kettejük összmérlege 2:1 a valenciai javára, de az erőtenisz és az a különleges motiváció, hogy hazai publikum előtt játszhatna döntőt Tsonga, ezúttal a franciának ad nagyobb esélyt a győzelemre.

Foglalkozzunk inkább azzal, mi várható a csillagok háborújában… Tavaly a döntőben Nadal 6:4, 6:3, 2:6, 7:5 arányban nyert s emelhette magasba (immár hetedik alkalommal) a Roland Garros-trófeát. Nagy kérdés, hogy a világelső Djokovics pénteken hozzásegíti-e spanyol kollégáját ahhoz, hogy nyolcadszor is csatába lépjen a salakkirályi címért.

Nagyon leegyszerűsítve a fegyverarzenál listázását, azon dőlhet el a mérkőzés, hogy a szerb fonákja vagy a spanyol tenyeres ütése lesz-e hatékonyabb az ütközet során. Napjaink teniszsportjának két legjobbja közel azonos mutatókkal érkezik a csatába: Djoko valamivel több mint tízórányit meccselt eddig Párizsban, Nadal 12 és fél órát, köszönhetően annak, hogy míg a világelső csak egy játszmát hullajtott el, a címvédő spanyol két szettet veszített az eddigi öt fellépés során. Ami a részleteket illeti, Djokovics eredményesebb volt az alapvonalról, Nadal viszont a hálónál büszkélkedhet jobb mutatókkal (62, illetve 75 százalék). Fonák oldalról a szerb ütött több nyerőt (41, illetve 21), míg tenyeresről a spanyol (69, illetve 78). Mindezekből az adatokból persze semmi sem következik, mint ahogyan abból sem, hogy kettejük egymás elleni párharcaiban Nadal 19:15-re vezet.

A 35. mérkőzés azonban, mint minden eddigi is, külön történet, és semmi köze az előzményekhez. Djokovics számára az kínálhat nyerési esélyeket, hogy Nadal tenyeres ütéseit próbálja erőltetni – ami akár bumerángként szállhat vissza, hiszen a spanyol ezen az oldalon félelmetes igazán –, ezzel együtt a „kinyíló” pályán csak így adódhat reális lehetőség arra, hogy Djoko elindítsa a nagy csapást, a bivalyerős fonákot…

Megjósolni lehetetlen, ki nyeri a gigászok párharcát – hajszálnyival talán Nadal esélyei látszanak jobbaknak, egyszerűen azért, mert most Párizsban fokozatosan közelítette meg sérülés előtti csúcsformáját, s a negyeddöntőben már valóban úgy játszott, mint tavaly ilyenkor…