A Simon elleni vasárnap este vívott maratoni meccs, s kínkeserves győzelem után Federer ironikus hangulatban volt, amikor megjegyezte: „Mindig élvezet ilyen mérkőzéseket játszani. Mármint akkor, ha tudod, hogy nyersz…” A 15. helyen kiemelt francia elleni találkozót értékelve viccelődhetett a volt világelső a dolgok kedvező alakulásán, hiszen 1:2-es játszmaállásról sikerült fordítania, s végül 6:1, 4:6, 2:6, 6:2, 6:3-as sikerrel bejutott a legjobb nyolc közé.

Alig negyvennyolc órával később már nem volt oka a tréfálkozásra. Egy másik francia, a 6. helyen kiemelt Tsonga megerőltetés, különösebb küszködés nélkül küldte haza a tizenhétszeres Grand Slam-bajnokot. Az idei Roland Garros küzdelmein a mackós alkatú francia könnyed, háromszettes győzelmekkel lépdelt előre, ám azt senki sem gondolta, hogy a Federer elleni negyeddöntője is ebbe a sorba illeszkedik majd.

Előbb álmélkodott, aztán viharosan ünnepelte kedvencét a párizsi publikum: az óriásölő óriás nem egészen két óra alatt 7:5, 6:3, 6:3-as eredménnyel mosta le a pályáról a világrangsor második helyén álló svájcit. Monfils 2008-as elődöntős szereplése után tehát ismét van hazai játékos a párizsi szupertorna legjobbjai között.

Federernek esélye sem volt a győzelemre. Meditálhatunk a történteken, sok minden oka lehet annak, hogy ilyen egyoldalú volt a mérkőzés. Szerepet játszhat benne a kor, hiszen Federer a nyáron harminckét éves lesz, s az is, hogy két nappal korábban ötjátszmás csatára kényszerült, s abból fizikailag nem sikerült megfelelően regenerálódnia, lehetnek mentális okok is vagy akár olyan „egyszerű” tényező, hogy beteg a gyermek...

Tény viszont, hogy az elmúlt években talán soha nem lehetett ilyen kedvetlennek, motiválatlannak – némi túlzással: unottnak – látni a tökéletességéről, háborítatlanságáról híres világsztárt. Pedig pluszmotiváció a győzelem megszerzésén túl is adódott számára, mivel esetleges keddi sikerével két rekordot is megdöntött volna: a Roland Garroson jegyzett legtöbb győztes mérkőzés karriercsúcsa mellett az is egyedi lett volna a tenisztörténelemben, hogy hamincnegyedik Grand Slam-elődöntőjét vívja. Ehelyett immár a csomagolással van elfoglalva.

Az elődöntőre pedig Tsonga és a 4. kiemelt Ferrer készülődhet. Az utóbbi a várakozásnak megfelelően laza játékkal (6:2, 6:1, 6:1) intézte el a holtfáradt honfitárs elleni spanyol házi rangadót: zsinórban három ötjátszmás ütközettel a lábában Robredo fizikailag alkalmatlan volt profi teniszre, a komolyabb ellenállás kifejtésére.

A hölgyeknél a tavalyi budapesti WTA-verseny győztese, az olasz Errani nagy skalpot gyűjtött be a 4. kiemelt lengyel Radwanska legyőzésével (6:4, 7:6), s a tavalyi Roland Garros-finalista bolognai az elődöntőben az 1. kiemelt Serena Williams ellen próbálkozhat az ismétléssel. A papírforma nem a talján sikerét ígéri, bár az is igaz: ha kedden Kuznyecova szettet tudott rabolni az amerikaitól (6:1, 3:6, 6:3-ra nyert Williams), akkor felesleges lenne feltett kézzel csatába indulni az elődöntőben. A másik ágon Kirilenko–Azarenka és Sarapova–Jankovics mérkőzést rendeznek szerdán a legjobb négy közé jutásért.

A férfiaknál a világelső Djokovics az örökifjú Haas ellen játszik az elődöntő jogáért, a címvédő Nadal pedig Wawrinkával viaskodik.

Tsonga dresszteszttel ünnepel