Az illetékesek szétosztják a pluszt: a Brit Olimpiai Bizottság 5,3 milliót, a paralimpiai szekció 2,6 milliót kasszíroz, s jut pénz a kormánynak, valamint jótékonysági programokra is. Hugh Robertson, a sportért felelős kormánytag kiemelte: a szervezők „szörnyű gazdasági klímában” érték el a remek pénzügyi eredményt.

Ugyanakkor szó sincs arról, hogy ezek a számok az olimpia egyenlegét jelentenék. A Coe vezette szervezet a magánszektorból érkező pénzzel gazdálkodott: a szponzorok és a televíziós vállalatok szerződéseit kezelte, valamint a jegyértékesítésből és a merchandising bevételekből származó összeget könyvelte, s működését ebből finanszírozta.

Ám a kormányzati ráfordítások nem szerepelnek e lajstromban. Pedig az infrastrukturális gigaberuházásokat főként közösségi pénzből valósították meg. A Centre for Economics and Business Research, a londoni gazdaságelemző cégek egyike tizenegymilliárd fontra tette az ötkarikás játékok megrendezésének költségeit.

Ennyi bevételt még két olimpia sem termel. Igaz, a rendezvény nem is rövid távú befektetés: nyolc-tíz éves időszakban van esély a nullszaldóra. Épp ezért ma már komplex tervek, például várospolitikai célok megvalósítására is szolgál. A tavalyi vetélkedő ennek a tipikus példája: a verseny a kelet-londoni településrész revitalizációját is elősegítette.

A londoni szakértők egyöntetűen kiemelik: hosszú távon sikeres, s minden értelemben nyereséges lehet az ötkarikás esemény. Ehhez azonban nélkülözhetetlenek a jó politikai döntések: megfelelően kell kiaknázni az olimpia marketingértékét, a helyszínre irányuló globális figyelmet. Nem véletlen, hogy a tavalyi nyitó- és záróünnepségen a brit popzene nagy alakjai vonultak fel, s a versenyeket koncertek, színházi produkciók egészítették ki: Londont a sport és a kultúra nyitott fővárosaként igyekeztek bemutatni.

A szervezők kétségkívül különleges teljesítményt nyújtottak. Nem véletlen, hogy az összegző dokumentumban kiemelték a kézilabdatornát érintő adatokat: a viadalra 278 ezer jegyet adtak el, miközben a sportág meccseire korábban nem értékesítettek belépőt a szigetországban...

Persze a riói kollégáknak ennél is nagyobb bravúrokra lesz szükségük, mert Brazíliában még többet kell fejleszteni, s nem biztos, hogy az adófizetők elbírnak olyan extra terheket, mint a szigetországiak. Igaz, Paul McCartney-hoz hasonló ideált a brazilok is fel tudnak mutatni: van egy Peléjük. Hogy Ronaldóról és a többi művészről már ne is beszéljünk. 

Érzelem: törölve

Nem érzelmi szempontok alapján határoz a Nemzetközi Olimpiai Bizottság közgyűlése szeptemberben Buenos Airesben arról, hogy a birkózás, a fallabda és a baseball (valamint annak női változata, a so ball) közül melyik maradhat a 2020-as játékok programjában. A NOB lefektetett elvei szerint 40 százalékban a televíziós nézettség, 20 százalékban az internetes látogatottság, 15 százalékban az általános érdeklődés, 10-10 százalékban a sportágankénti helyszíni jegyvásárlás és a sportágak média megjelenése, öt százalékban pedig a tagországok létszáma dönt. E kritériumok alapján a Nemzetközi Olimpiai Bizottság öt csoportba sorolta azokat a sportágakat, amelyek 2016-ban a riói olimpia műsorán szerepelnek.

A: atlétika, uszodai sportágak, torna.

B: kerékpár, kosárlabda, labdarúgás, röplabda, tenisz. (A futballban az ötkarikás torna az egyetlen világesemény, amelyen a labdarúgás „B osztályúnak” minősíthető. Amúgy a futballnak saját „olimpiája” van: a világbajnokság nézettsége felülmúlja a nyári játékokét.)

C: asztalitenisz, cselgáncs, evezés, íjászat, lövészet, ökölvívás, súlyemelés, tollaslabda.

D: birkózás, gyeplabda, kajak-kenu, kézilabda, lovaglás, tékvandó, triatlon, vívás.

E: golf, héttagú rögbi, öttusa.

Lényeges a folyamat: a cselgáncs, az íjászat, a lövészet, az ökölvívás, a súlyemelés és a tollaslabda például előrelépett a D kategóriából a C-be, míg a birkózás, a gyeplabda, a kézilabda és a lovaglás leesett a C-ből a D-be.

A többit az ősszel meglátjuk.