Ehhez képest Méhes Jenő, az angyalföldi klub pólószakosztályának igazgatója amondó: nem történt semmi különös.

A korábbi kiváló játékos úgy véli: noha a Vasas kerete semmiképp sem csupán a negyedik legerősebb volt a mezőnyben – Földi László szakvezető garnitúrája a bronzéremért zajló párharcban elbukott a Szeged ellen is –, mivel a társaság az évad közben csak „ünnepnapokon” szerepelhetett az ősszel megálmodott összetételben, nincs mit csodálkozni a helyezésen.

– Meghatározó játékosaink közül Katonás Gergő és Hárai Balázs is operáción esett át, így rájuk egészen a hajráig nem számíthattunk, nem beszélve arról, hogy sérülése után kapusunk, Nagy Viktor is csak a finisre tért vissza – magyarázza a direktor. – Gondjainkat tetézte, hogy még a szezon elején elhagyta a csapatot az addigi fő támogató, így anyagilag is nehéz helyzetbe kerültünk, bár kisebb csúszásokkal mindenkinek ki tudtuk fizetni a szerződésben rögzített járandóságát.

A sikeresnek nem mondható idény után a korábbi önmagának csupán árnyékaként feltűnő, a sok kritikát kapó Bajnokok Ligájába a múlt évben nem is nevező „piros-kék” együttesnél a jövőt sem láthatják rózsaszínben. A friss hírek szerint távozott a csapattól a már-már emblémának tekintett Nagy Viktor – ráadásul a legnagyobb riválisok egyikéhez, a Szegedhez –, s közös megegyezéssel felbontották az egyezséget a centerek egyikével, Háraival is.

Méhes szerint ilyen körülmények között a cél legföljebb a négy közé jutás lehet, igaz – így az igazgató –, ha a hazai Final Fourba bekerül a társaság, ott már minden megeshet. A csütörtöki helyzetkép alapján az biztosra vehető, hogy Steinmetz Ádám a Vasas kötelékében marad, s végleg leigazolták a legtehetségesebb fiatalok egyikét, Német Tonit, ám a montenegrói Drasko Brguljan, valamint az ígéretes válogatott kerettag Vámos Márton megtartására egyelőre szándék van csupán.

Akárhogyan is lesz, az mindenképpen kijelenthető, hogy a hajdanán Markovits Kálmán és Jeney „Pierre”, majd Faragó Tamás és Csapó Gábor, a közelmúltban pedig a Varga testvérek, Dániel és Dénes nevével fémjelzett fővárosi pólós bázis jelene nem mérhető a dicső múlthoz. Méhes szerint ennek több oka is van: részint a válogatott három olimpiai bajnoki címet követő relatív sikertelensége (ötödik hely a tavalyi londoni játékokon), részint pedig maga a budapesti lét.

– A Kemény Dénes vezette együttes fantasztikus menetelése Sydney-től Pekingig elkényeztette a sportrajongókat és a szponzorokat is, így a londoni produkció után érezhetően alábbhagyott a sportág iránti érdeklődés. Ezt megérzi mindenki, aki a pólóban tevékenykedik, de különösképpen megtapasztalják a fővárosi klubok, s azok közül is főként a hosszú időn át mindig kulcspozíciót elfoglaló Vasas – mondja Méhes.

Hozzáteszi: irigykedve tekint a vidéki riválisokra, az Egerre, a Szolnokra, a Szegedre, s végképp tátott szájjal a kézilabdásokra, a győri női vagy a veszprémi férficsapatra.

– Ezeken a helyeken egy egész város áll a klub mögött, önkormányzatostul, vállalkozóstul, szurkulótáborostul. Manapság nem is lehet másképp: a kohézió, az összetartozás érzése, a pénzügyi garanciákat is jelentő lokálpatriotizmus elengedhetetlen kelléke egy sportcsapat sikeres működtetésének. Ha egész Budapest sportja agonizál, akkor mi a meglepő abban, ha mi is megroppanunk, noha sokáig álltuk a versenyt?

A kérdés kétségkívül költői, a történet azonban a legkevésbé sem lírai.

Inkább drámai.

Ezentúl Szeged emblémája lesz: Nagy Viktor