Szépen el lesznek egymás mellett. Merthogy hivatalossá vált: a huszonegy éves brazil cselművész a „Barcához” szerződik. A katalán klub nem kevesebbet remél ettől a vételtől, mint hogy a világ legeredményesebb és leglátványosabban futballozó csatárpárosát küldheti a pályára. Egyúttal az első és a hetedik játszik majd együtt a földkerekség legjobban fizetett labdarúgói közül, mert Neymar a múlt évben – brazíliai reklámszerződéseit is ideszámítva – 13,8 millió eurós jövedelemre tett szert. A Barcelona 50 millió eurót szurkol le érte, de ennek csak a háromötödét fizeti ki: a többit a Santos elleni barátságos találkozókkal, illetve azok bevételével törleszti.

A Neymart már tizennégy éves korában is szerződtetni akaró Real Madrid ugyanúgy hoppon maradt, mint néhány éve a Chelsea, és ez futballszempontból lényeges, mert a labdaművészet ifjú mesterének az európai nagyok közül a Barcelona stílusa felel meg a legjobban. A csatár a Santosban 256 meccsen 156 gólt ért el és 77 gólpasszt adott: ez igazán jó ajánlólevél, és azt igazolja, hogy nem csupán virtuóz szólista, hanem képes helyzetbe hozni a társakat is. Passzai valóban olyan finomak, mint a trükkjei, de szeret belefeledkezni az ellenfelek fektetésébe, amit az erre fogékony Brazíliában bármikor megtehetett, ám Európában nehezebb lesz a helyzete: itt nem adnak annyi időt, helyet és kegyelmet, mint odaát...

Az más kérdés, hogy a labdával is villámgyors, nemegyszer kifejezetten követhetetlen mozdulatokkal operáló Neymar zsebkendőnyi területen is képes szédíteni, ráadásul játéka a fölösleges mutatványokkal együtt is módfelett hatékony. Honfitársai közül a legnagyobbak is áradoznak róla: Pelé, Ronaldo, Ronaldinho egyaránt a közeljövő etalonját látja benne. (Nem csupán Brazíliában.) Igaz, Pelé megjegyezte azt is: „Ahhoz, hogy a világ első számú labdarúgója legyen, ki kell iktatnia azokat a periódusokat, amelyekben kivonja magát a játékból.” Ami biztos: hazájában rendszeresen párhuzamba állítják a „királlyal”, de ez abból is fakad, hogy Pelé szintén a Santosban futballozott, és a klub – a hatvanas évek híres korszaka után – Neymar vezérletével nyerte el újra a Libertadores Kupát.

A rendkívüli tehetségű – kétszer is Dél-Amerika legjobbjának választott – labdarúgó akkor még csak tizenkilenc éves volt, de már egy esztendővel korábban, az Egyesült Államok csapata elleni 2-0-ás mérkőzésen bemutatkozott a felnőttválogatottban (góllal). Eleinte hol az A, hol az U együttesben játszott: a húsz éven aluliak Copa Americáján 2011-ben (kilenc góllal) mesterlövész lett, és az Uruguay elleni megsemmisítő döntőben (6-0) duplázott.

Abból a brazil csapatból – rajta kívül – Fernando, Lucas Moura és Oscar részt vesz a „nagyok” hamarosan kezdődő Konföderációs Kupáján, és beférne a keretbe Danilo, Alex Sandro (mindkettő Porto), Philippe Coutinho (Liverpool) vagy Willian (Anzsi) is, de ők nem kaptak meghívót Luiz Felipe Scolari szakvezetőtől. Neymar a válogatottban harminckét mérkőzésen húsz gólt ért el, és reméli: KK-diadal után költözhet júliusban Barcelonába. Klubváltásáról azt mondja: „A szívemben örökké megmaradnak a Santosban szerzett gólok, a hozzám szóló brazil dalok, a szurkolók végtelen szeretete. A Santos elhagyása miatt szomorúság, az új kihívásból fakadóan öröm tölt el. De Isten áldásával döntöttem.”

A barcelonai „sociók” pedig már dörzsölik a tenyerüket. Elöl Messi és Neymar... A labdabirtoklási arány még javulhat is, mert ezektől a fiúktól ki fogja a lasztit elvenni?

Irány Barcelona!