Világvasárnap Párizsban
A szereplők cserélődésével alakulnak a belépők árai is: aki már keddtől a francia fővárosban „lebzsel”, az húszeurós napi jeggyel figyelhette a selejtezőket (Babos Tímea hamar „elszállt”...), s kora délutánonként bekukkanthatott Suzanne Lenglen stadion kulisszái mögé, amint éppen Sarapova, Federer, Djokovics vagy Nadal labdázott az edzésen. A hétfőről előre hozott vasárnapi főtáblás rajt francia szokás: program a nagyérdeműnek, pluszbevétel a rendezőnek. Ekkor már mélyebben zsebbe kell nyúlni, nem beszélve a jövő csütörtök–pénteki elődöntőről (a kétnapos tikett 188 euróba kerül) vagy a döntőkről (211 euró).
Az esztendő második Grand Slam-tenisztornáján a publikum persze arra kíváncsi igazán, hogy megvédi-e bajnoki címét a franciák körében is népszerű Marija Sarapova és a párizsi salak királya, a hosszú sérülése után a csúcsformáját ismét megközelítő, ám a kihagyás miatt csak harmadikként kiemelt Rafael Nadal. (Aki így már az elődöntőben szembe kerülhet a világelső Djokoviccsal.) A spanyol extraklasszis sikere valószínűbbnek tetszik, mint az orosz királynő újrázása. Az immár négyszeres Grand Slam-bajnok szépség ismételt elsősége sincs kizárva, de – akárhogyan nézzük is – a női mezőnyben Serena Williams a legnagyobb ász. Ha nem blokkol le egy adott pillanatban.
Mint például a tavalyi nyitófordulóban, amikor a világsztárnak aligha nevezhető francia Razzano kisasszony bánt el vele a vendéglátótól szokatlan illetlenséggel. A világelső amerikai nem gondol már e kudarcra, hiszen bőven van kellemesebb emléke: wimbledoni és US Open-elsőség, olimpiai arany, világbajnoki cím, első hely a WTA-rangsorban... (Mi kell még?) Így aztán, noha nem a salak a kedvenc pályaborítása – a Roland Garroson először és eddig utoljára 2002-ben nyert –, harmincegy évesen is neki áll a zászló. Serena már jelezte: arra készül, hogy a bajnoki trófea átvételekor franciául mond köszönetet a publikumnak.
Könnyű lesz neki (beszélni), hiszen lakásainak egyike a párizsi Mars-mező környékén van. Williams az esélyes, de Sarapova a világháló legnépszerűbb sportolója: Facebook-rajongóinak száma éppen e héten lépte át a bűvös tízmilliós határt. Idei teljesítményével rá is szolgált az elismerésre: 30:4-es meccsmutatóval „mérlegelt” Párizs előtt, megnyerte Indian Wells és Stuttgart versenyét, és már 29 WTA-tornagyőzelemnél tart. De – mielőtt kijelentenénk, hogy csakis Williams–Sarapova döntő finálé képzelhető el – vegyük figyelembe, hogy Sarapova tavalyi elsőségét megelőzően ebben az évezredben csak a négyszeres bajnok világelső belga Henin volt papírformagyőztes. A többiek névsora: Pierce, Capriati, Miszkina, Ivanovics, Kuznyecova, Schiavone, Li Na...
Az uraknál már a rajt előtt elköszönt két fontos szereplő: a világrangsor-harmadik Murray (akinek a dereka nem igazán kedveli a salakpályás meccseket, ezért a brit játékos feladta a római tornát is, és inkább a wimbledoni fűre koncentrál), valamint a mindig „titkos esélyes” Del Potro (az ATP-rangsor hetedik helyén álló argentin versenyző vírusos betegség miatt mondta le a szereplést). A nagy kérdés tőlük függetlenül is úgy hangzik: a visszatérő címvédő Nadal, az élete első párizsi döntőjét tavaly elveszítő, világelső Djokovics vagy a négy vesztes és egy nyertes (2009) Roland Garros-döntőt jegyző Federer jut-e a két hét múlva esedékes döntőbe? Az őket követő boly tagjaitól sok minden kitelik, ám aligha a párizsi Grand Slam-tornán kezdődik a nagy őrségváltás férfiteniszben. Ami a magyar részvételt illeti: egyesben csupán a harmincegy esztendős Czink Melinda (101.) lehet ott a 128-as főtáblán, s mindjárt a 2010-ben győztes, akkor világrangsor-negyedik (most negyvennyolcadik) olasz Schiavonéval találkozik...
