Csöppet sem volt meglepő a fölfokozott érdeklődés, tekintettel arra, hogy a vendéglátó gárda 2:0-ra vezetett az egyik fél harmadik sikeréig tartó párharcban, azaz kedd este a bajnoki aranyéremért szállt vízbe.

Persze a rivális nem azért érkezett, hogy statisztaszerepet vállaljon az ünnepi partin: Nyéki hamar előnyt szerzett a Szolnoknak. Igaz, a házigazdák azonnali válasza azt üzente: ragaszkodnának az eredeti szereposztáshoz. Ennek ellenére gyorsan felhangzott a hazai ultrák „harcoljatok, harcoljatok!” rigmusa. Erről főként a bravúrt bemutató Decker szolnoki kapus, valamint a labdát Szécsi mögé juttató Hosnyánszky és Pásztor tehetett (1:3).

Az első negyed után úgy tetszett, a borvidéki pezsgőzés – egyelőre – elmarad. Akkor pedig pláne erre gondolt az ember, amikor a második szakasz elején – Vörös csavarása után – Nyéki három gólra növelte a vendégek előnyét (1:4). Salamon szépíthetett volna, ám létszámfölényes kísérlete elakadt a magát az eksztázisig hergelő Deckerben. Fantáziaszegény támadójátéka miatt meglehetősen reménytelennek látszott az Eger helyzete, ám hirtelen fordulat forgatta föl a találkozót. Előbb Bátori – remek mutatvánnyal –szépített, majd Gór-Nagy, újra Bátori és Lőrincz következett, s mert a hevesi védekezés szinte hibátlanul működött, a „félidő” előtt már 5:4-et mutatott a nagytábla. A Szolnok kettős emberelőnyben próbálkozhatott, de Szécsi bámulatos attrakcióval hárított. A parádés hazai szakasz után akadt olyan lelátói értékelés, amely szerint a „gyerünk, gyerekek, / egy város veletek!” kétsoros eredményezte a meghökkentő javulást...

Bár e tétel aligha ad kielégítő magyarázatot a történtekre, az biztos: a csapatok a szünet után ott folytatták, ahol a pauza előtt abbahagyták. A kitűnő napot kifogó Bátori és Gór-Nagy is eredményes volt, mire a Szolnok – Marnitz révén – újra hozzászólt a meccshez (7:5). Igaz, ez a gól nem volt újabb csavar a meccsben: Salamon ismét háromgólosra növelte a hazai előnyt (8:5), majd Varga Zsolt és Hosnyánszky gólváltása után alakult ki a 9:6-os részeredmény.

Az utolsó etapban a fehér sapkások minden labdaérintésének megörült a közönség, elvégre ekkor már bajnokcsapatként azonosította kedvenc gárdáját. Gocsics gólja nem is keltett különösebb riadalmat a rajongók között, főként mert utána újból Salamon nevét írták ki az eredményjelzőre (10:7). Mire Gocsics megint Szécsi kapujába küldte a labdát, addigra a rajongók már „bajnokcsapat, bajnokcsapat!” kiáltással reagáltak, s egymással pacsiztak, Kovács Olivér további szépítését pedig egyenesen vastapssal köszöntötték (10:9). Nem ittak előre a medve bőrére: az óra pergett, a labda Graham kezében pihent, az idő lejártával pedig az éppen a kispadon pihenő játékosok – Gerendás György szakvezetővel együtt – a medencébe vetették magukat. A vidéki garnitúrák döntőjében az Eger az összesítésben 3:0-ra győzött, s megszerezte a bajnoki címet.

Azaz mégis pezsgőzhettek a borvidéken.

Szécsi, Graham és a többi egri megálljt parancsolt a Szolnoknak